Gőzerő, meglepődések, elégedettség

Madame Chauchat ismét rosszul osztotta be az idejét. Ahelyett, hogy gőzerővel a vizsgáira készült volna - amelyből bár nem volt sok, mégis nagyon sűrűn következtek egymás után -, inkább pihengetett, filmeket nézett, aludt stb. Meg lesz ennek még a böjtje...
Ugyanakkor - szerencsére - a családi ügyes-bajos dolgok kezdtek nagyon is helyre jönni (lásd például az újszerű, egészen érdekes beszélgetéseket), sőt, a baráti körben is akadt bőven meglepetés. Szóval a május sok izgalmat rejtett magában, és még nincs is vége.
Az orosz hölgyre néha rátörő melankóliára pedig lehet, hogy nincs azonnali gyógyszer, de azért kordában tartható. Főleg a nagyon közeli barátok segítségével...
Egyszóval Chauchat asszony pillanatnyilag elégedett volt.

"Я не могу молчать..."

"Komoly és súlyos gondolatok, de nem meri leírni őket. Tényleg nem meri. Az írás, a kimondott szó aktusa erősebbnek tűnik ebben a pillanatban bármi másnál. Durván csörömpöl, szembe ugrik, odabasz. És ezt nem akarja. De írni kell. Most már érti, mennyire fel tud szabadítani. Vagy éppenséggel még jobban gúzsba kötni, gondolatrabszolgává tenni. Nem elég megformázni a gondolatokat a fejben. Ki kell mondani, le kell írni őket.



Nem törli ki az eddig leírtakat. Illetve de. Bár nem adnak vissza semmit abból, amit elgondolt. Lehet, hogy kevesebbet kéne gondolkodni. Élni kéne. De mégis, lehet-e úgy élni, hogy azt érzi: minden elkúródik?"

Betegség, szappan, írás

« Le lendemain j'étais seul dans la chambre avec Muzil, je pris longuement sa main comme il m'était parfois arrivé de le faire dans son appartement, assis côte à côte sur son canapé blanc, tandis que le jour déclinait lentement entre les portes-fenêtres grandes ouvertes de l'été. Puis j'appliquai mes lèvres sur sa main pour la baiser. En rentrant chez moi, je savonnai ces lèvres, avec honte et soulagement, comme si elles avaient été contaminées, comme je les avais savonnées dans ma chambre d'hôtel de la rue Edgar-Allen Poe après que la vieille putain m'eut fourré sa langue au fond de la gorge. Et j'étais tellement honteux et soulagé que je pris mon journal pour l'écrire à la suite du compte rendu de mes précédentes visites. Mais je me retrouvais encore plus honteux et soulagé une fois que ce sale geste fut écrit. De quel droit écrivais-je tout cela ? De quel droit faisais-je de telles entailles à l'amitié ? Et vis-à-vis de quelqu'un que j'adorais de tout mon coeur ? Je ressentis alors, c'était inouï, une sorte de vision, ou de vertige, qui m'en donnait les pleins pouvoirs, qui me déléguait à ces transcriptions ignobles et qui les légitimait en m'annonçant, c'était donc ce qu'on appelle une prémonition, un pressentiment puissant, que j'y étais pleinement habilité car ce n'était pas tant l'agonie de mon ami que j'étais en train de décrire que l'agonie qui m'attendait, et qui serait identique, c'était désormais une certitude qu'en plus de l'amitié nous étions liés par un sort thanatologique commun. »

(Hervé Guibert, À l'ami qui ne m'a pas sauvé la vie, Paris, Gallimard, 1990, pp. 101-102)

Lectures pour l'été

Némi keresgélés után Madame Chauchat kialakította a nyári - részleges - szépirodalmi olvasmánylistáját. A listán szereplő könyvek egy közös pontban mindenképpen találkoznak, és ez a pont Chauchat asszony irodalmi vizsgálódásaiban kitüntetett szereppel bír majd a továbbiakban. Egy ideig legalábbis biztosan.
A lista:

Roger Peyrefitte - Les amitiés particulières   
Renaud Camus - Tricks  
Michel del Castillo - Gerardo Laïn   
Marguerite Yourcenar - Alexis ou le traité du vain combat   
Dominique Fernandez - Le rapt de Ganymède    
Gabriel Matzneff - Moins de 16 ans
Tony Duvert - Paysage de fantaisie   
René Scherer - Emile perverti
Michel Tournier - Le Roi des aulnes   
Eric Rémès - Serial Fucker
Guillaume Dustan - Nicolas Pages
Hervé Guibert - A l'ami qui ne m'a pas sauvé la vie   
Frédéric Martel - Le Rose et le noir   

Vizsgaidőszak, partyk, kifogások

A vizsgaidőszak - illetve az azt közvetlenül megelőző periódus - nem éppen a legmegfelelőbb a barátságok építésére és ápolására. Különösen akkor nem, ha valamilyen közös programról (party, italfogyasztás) van szó. Szinte lehetetlen embereket találni rá, vagy ha mégis sikerül, akkor is az utolsó pillanatban jó néhányan le fogják mondani. Chauchat asszony nyaka körül is egyre jobban szorított a vizsgahurok, de ez nem jelentette azt, hogy semmi szabadideje nem volt. Bár nem értett teljesen egyet azzal a mondással, miszerint "Arra van időd, amire időt szakítasz.", azt meg kell hagyni, hogy bizonyos mértékben erről van szó: senki ne mondja, hogy képtelenség beosztani úgy a tanulás idejét, úgy csoportosítani a nap óráit (esetleg több napon keresztül is), hogy végül ne maradhasson idő némi közös tevékenységre a barátokkal. Szintén képtelen kifogásnak tűnnek a péntek, illetve szombat estére, mint tanulós estékre való hivatkozások: senki ne mondja, hogy amire mondjuk nem kerített sort péntek vagy szombat napközben (esetleg csak délután), azt mindenképpen este fogja letudni (amikor már fáradt, nyűgös, és az agya sem fog). Arról már nem is beszélve, hogy ha egy partyalkalom kb. éjfél körül kezdődik. Ilyenkor ugyanis biztosan senki sem tanul, hanem vagy lefekszik aludni, vagy relaxálni kezd. És mi lehetne jobb relaxáció, mint egy jó kis táncos ünneplés? És amikor a fenti visszautasítások után mindenki érzi, hogy nem jól van ez így, valaki hozzáteszi, hogy "azért jó lenne valamikor összeülni"...
Ezek után felmerül a kérdés, legalábbis Madame Chauchat fejében: vajon ez így fog folytatódni június végéig?

Publikáció, vizsgák, fátyolfelhők

Chauchat asszonynak felajánlotta az egyeteme (egészen pontosan a hallgatói önkormányzat), hogy hajlandó publikálni az OTDK-n előadott dolgozatát - a többi nyertes versenyzőével együtt - egy egyetemi periodikában. Az orosz hölgy mindennek nagyon megörült, bár rögtön gondolkodóba is esett. Vajon abban a formában kellene nekik elküldeni a pályamunkát, ahogyan annak idején december elején elkészítette (és amelyet elbíráltak a versenyen), vagy pedig a már "felturbózott" - értsd: kiegészített, javított - változatot, amelyet szintén előadott a konferencián. Azonban az utóbbit csak szóban mutatta be, ezért ha valaki esetleg utánanyomozna, hogy megegyezik-e az első (és elvileg végleges) verzióval, akkor megtalálhatná a bökkenőt...Persze ki nézne mindennek utána? És a második verzió sokkal jobb, mint az első. Azzal válna teljessé a téma kidolgozása. Azt kellene megjelentetni...

(...)

Másrészről a mindennapok szürke nyugalmát lassan fel fogja borítani a vizsgaidőszak izgalomtömege, amelynek vsz. egyetlen nehezebb pontja lesz: az orosz szóbeli nyelvi vizsga. Ha azt sikerrel fogja abszolválni Madame Chauchat, akkor már nem lesz mitől tartania. Viszonylag jól belemerült azon új könyvek olvasásába is, amelyeket kiszemelt magának. Persze a 20. századi francia kötelezőkkel nem jól haladt, de annyira nem is érdekelték. A nyári munka, illetve "össz-időtöltés" rendszerezése még váratott magára. Csakúgy, mint az edzés megkezdése. (Madame Chauchat-nak ilyenkor mindig eszébe jutott az újévi fogadalma, amelyet - mint oly' sok mást sem - mindeddig nem sikerült betartania.)
A magánéleti dolgok rendben folydogáltak nyugalmas medrükben, bár némi fátyolfelhő azért akadt a távoli horizonton. Sajnos olyanok, amiknek nem lehet elébük menni. Meg kell várni, amíg elég közel jönnek...

Bika, tavasz, hétvége

Madame Chauchat életében továbbra is akadtak olyan napok, amelyeket már az adott reggelen is szívesen meg nem történtté tett volna. Így volt ez egy pénteki nappal is, amikor vinnie kellett volna az autót vizsgáztatni. Nem elég, hogy eltűntek a pótkulcsok (bár azóta elvileg meglettek), nem elég, hogy lemerült a riasztó gombjának az eleme, még a kocsi akkumulátora is bemondta az unalmast. Az orosz hölgy remélte, hogy csak egy időre, amíg jól be nem "bikázzák". Ugyanis egy komplett akkumulátorcsere sokba kerülne, nem beszélve arról, hogy még a vizsgáztatást is ki kell fizetni. Mindezek az apró-cseprő dolgok elég sok időt elvettek az amúgy is szűkre szabott idejéből, a tetejébe még a zh-k is kezdtek megszaporodni, lévén szemesztervégről szó. A legkellemetlenebbnek a butábbnál butább orosz beadandók mutatkoztak, amelyekkel foglalkozva Chauchat asszonynak minden kompetencia és magabiztosság érzése megszűnt.
A szép tavaszi időből sem sokat tudott eddig profitálni, bár lassan itt volt az ideje, hogy egy kis "tan"-t magára szedjen. No meg a sportolás is...
Ugyanakkor újabb ötletei, "research project"-jei támadtak. Élénken kezdett érdeklődni Julien Green (1900-1998) munkássága iránt. Már bele is fogott az olvasásba - ki tudja, mi lesz még belőle...
A hétvége ismét bulival és barátokkal való találkákkal kecsegtetett, noha lehet, hogy az orosz hölgynek jobb lett volna tanulás perspektívában gondolkodnia. Bár azon a napon, amikor ezen sorokat írta, erre valószínűleg nem fog sor kerülni.