Sajnos az internet szeszélyei mellett már a fűtés gyengeségei is kezdenek megmutatkozni.
Még szeptember elején - amikor Bordeaux-t valóságos hőhullám árasztotta el, és Madame Chauchat majd' megfőtt egy pólóban (ill. blúzban) a Szent János pályaudvar mellett - azt mondta az egyik lakótársa, hogy nem baj, ha nem lát itt (a lakásban) fűtőtesteket, hiszen padlófűtés van: télen olyan meleg van tőle, hogy mezítláb lehet járkálni!
Nos mostanra kiderült, hogy milyen meleg van. A maghrebi fiú is csak a nagy pokrócával körbebugyolálva mutatkozik, Madame Chauchat-n három réteg ruha van, és így is fázik, kedves barátján kettő (de a felső nagyon vastag: college boy), és ő is fázik. Talán nem működik a padlófűtés? De igen, néha langyosak tőle a kövezet egyes részei. (Madame Chauchat most fizikailag megborzongott. Tényleg hideg van...) Reméljük, idővel mindez jobbra fordul.
Bár igaz: a lány is azt mondta, hogy télen olyan meleg van, hogy mezítláb lehet járkálni! Valóban, hivatalosan még nincs tél. Kár, hogy a természet nem tud róla.
Itt véget érnek Madame Chauchat emlékiratai, mivel írójuk fagyhalál áldozata lett. Minden ingósága akarata szerint egykori kutyájára, Mazsolára száll.
Tréfáltunk. A szerk. megj.
2010. november 25., csütörtök
2010. november 23., kedd
Aki macska, az macska
A napokban Madame Chauchat egy érdekes cikkre bukkant a néha-néha nézegetett Litera portálon. A cikk apropója egy ígéretes francia költő kötetének magyar fordítása. Szó sincs fiatal költőről (az ígéretes rendszerint fiatalt is jelent), sem friss kötetről (1986-os). Mivel az orosz hölgy nem tudott hozzáférni a magyar példányhoz, csak egy francia versecskét talált, az viszont megtetszett neki. Íme:
Quand on est chat on est pas vache
on ne regarde pas passer les trains
en mâchant des pâquerettes avec entrain
on reste derrière ses moustaches
(quand on est chat, on est chat)
Quand on est chat on est pas chien
on ne lèche pas les vilains moches
parce qu'ils ont du sucre plein les poches
on ne brûle pas d'amour pour son prochain
(quand on est chat, on est pas chien)
On passe l'hiver sur le radiateur
à se chauffer doucement la fourrure
au printemps on monte sur les toits
pour faire taire les sales oiseaux
On est celui qui s'en va tout seul
et pour qui tous les chemins se valent
(quand on est chat, on est chat).
(Jacques Roubaud : Poème du chat)
Quand on est chat on est pas vache
on ne regarde pas passer les trains
en mâchant des pâquerettes avec entrain
on reste derrière ses moustaches
(quand on est chat, on est chat)
Quand on est chat on est pas chien
on ne lèche pas les vilains moches
parce qu'ils ont du sucre plein les poches
on ne brûle pas d'amour pour son prochain
(quand on est chat, on est pas chien)
On passe l'hiver sur le radiateur
à se chauffer doucement la fourrure
au printemps on monte sur les toits
pour faire taire les sales oiseaux
On est celui qui s'en va tout seul
et pour qui tous les chemins se valent
(quand on est chat, on est chat).
(Jacques Roubaud : Poème du chat)
2010. november 21., vasárnap
Tűz, jég, szex (illetve az nem)
Madame Chauchat ismét megnézte - egy kedves barátja társaságában - az Eclipse c. filmet. Nem minta lehetne már kapni DVD-n a boltokban (még "az nagy" Bordeaux-ban sem). Azonban a torrent csodákra képes.
A szerk. elhatárolódik Madame Chauchat szokásaitól.
Ami a filmet illeti, kevésbé beszélhetünk csodákról. Sokan megfogalmazták már a véleményüket vele kapcsolatban, az orosz hölgy is csak régi meglátásainak adhat ismét hangot: a film nem jó. Nagyon nem.
Miért is nem?
Mondhatnánk, hogy a látvány igazán lenyűgöző. Igen, de rögtön odavethetjük: már a második rész végén is mondta mindenki, hogy a vámpírokra támadó indián avatárok (elnézést: "vérfarkasok") úgy néznek ki, mintha valami lövöldözős-gyilkolászós játékból szaladtak volna a forksi erdőbe. Hasonló a helyzet a horrorfilm-effektekkel (pl. a tóból előbukkanó zombi-vámpírok): természetesen jó, hogy a guimauve-hangulatot (l. lejjebb) valami ellensúlyozza, de talán érdemes lett volna eldönteni, hogy melyik legyen a domináns(abb). Így ugyanis a heterogenitás oltárán feláldoztatott a látvány koherenciája.
De még ha csak a látványról lenne szó! Amennyire idegesítő a könyvben a több száz oldalon át tartó - mellesleg Chauchat asszony csöppet sem légből kapott irodalmi meglátása szerint harmatgyenge - vívódás a vámpírfiú és a indiánfarkas között, annyira - vagy talán még jobban - az lett a filmben is. Különösen a sátras jelenetnél. Az a párbeszéd egyszerűen bárgyú, bárki bármit mondjon is! És akiknek ezek után szimpatikus Jacob, azoknak igen különös ízlésük lehet. Persze érti Madame Chauchat: ő sem vágyna egy Pattinson-kinézetű 107 éves vérszopó szűzre, de a kigyúrt fiatalember sem alternatíva. Főleg úgy nem, hogy egy komplexusos, erőszakos kamasz képe jelenik meg előtte. Aki meg van győződve róla, hogy őt szeretik, és ha a másik ("a Bella") nem is manifesztálja ugyan az érzelmeit, az csak azért lehet, mert maga sem tudja, hogy léteznek, hiszen annyira elfojtotta őket. Ahhoz képest, hogy elvileg Edward a gondolatolvasó, Jacob is elég bátran próbálkozik. Az más kérdés, hogy Bellát még a gondolatolvasó vámpír sem tudja "hallani": ez adja az egyik titokzatosságát. (Valójában, ez az ő "pajzsa".) Nos, ha valaki, akkor Kirsten Stewart ezt biztosan nem tudja megformálni. Bár a két férfi karakterhez képest ő még viszonylag tehetséges...
És ami a történet bizonyos elemeinek motiváltságát illeti: az még rendben lenne, hogy minden vámpír elmondja a maga kis történetét (ti. ahogyan vámpírrá alakultak), de azért ennek valami oka kellene, hogy legyen. Az nem járja, hogy Bella ül a kocsi platóján, arra jön a fáradt Jasper, és Bella nekiszegezi a kérdést: "Te mért tudsz ennyit?" És a lelkes vámpír rögtön elkezdi mesélni a múltját, kezdve az amerikai polgárháborútól. Nos, ha a néző nem érti? Nem baj. Nemsokára úgyis látni fog egy-két szexjelenetet. Bár ezeknek - jobban mondva ezek hiányának - kommentálásától Madame Chauchat inkább eltekint. Erről inkább nincsen mondanivalója. Nem mintha olyan prűd lenne. Bár a film - és a könyv - után a prűdség fogalmát mindenkinek revideálnia kell...
A szerk. elhatárolódik Madame Chauchat szokásaitól.
Ami a filmet illeti, kevésbé beszélhetünk csodákról. Sokan megfogalmazták már a véleményüket vele kapcsolatban, az orosz hölgy is csak régi meglátásainak adhat ismét hangot: a film nem jó. Nagyon nem.
Miért is nem?
Mondhatnánk, hogy a látvány igazán lenyűgöző. Igen, de rögtön odavethetjük: már a második rész végén is mondta mindenki, hogy a vámpírokra támadó indián avatárok (elnézést: "vérfarkasok") úgy néznek ki, mintha valami lövöldözős-gyilkolászós játékból szaladtak volna a forksi erdőbe. Hasonló a helyzet a horrorfilm-effektekkel (pl. a tóból előbukkanó zombi-vámpírok): természetesen jó, hogy a guimauve-hangulatot (l. lejjebb) valami ellensúlyozza, de talán érdemes lett volna eldönteni, hogy melyik legyen a domináns(abb). Így ugyanis a heterogenitás oltárán feláldoztatott a látvány koherenciája.
De még ha csak a látványról lenne szó! Amennyire idegesítő a könyvben a több száz oldalon át tartó - mellesleg Chauchat asszony csöppet sem légből kapott irodalmi meglátása szerint harmatgyenge - vívódás a vámpírfiú és a indiánfarkas között, annyira - vagy talán még jobban - az lett a filmben is. Különösen a sátras jelenetnél. Az a párbeszéd egyszerűen bárgyú, bárki bármit mondjon is! És akiknek ezek után szimpatikus Jacob, azoknak igen különös ízlésük lehet. Persze érti Madame Chauchat: ő sem vágyna egy Pattinson-kinézetű 107 éves vérszopó szűzre, de a kigyúrt fiatalember sem alternatíva. Főleg úgy nem, hogy egy komplexusos, erőszakos kamasz képe jelenik meg előtte. Aki meg van győződve róla, hogy őt szeretik, és ha a másik ("a Bella") nem is manifesztálja ugyan az érzelmeit, az csak azért lehet, mert maga sem tudja, hogy léteznek, hiszen annyira elfojtotta őket. Ahhoz képest, hogy elvileg Edward a gondolatolvasó, Jacob is elég bátran próbálkozik. Az más kérdés, hogy Bellát még a gondolatolvasó vámpír sem tudja "hallani": ez adja az egyik titokzatosságát. (Valójában, ez az ő "pajzsa".) Nos, ha valaki, akkor Kirsten Stewart ezt biztosan nem tudja megformálni. Bár a két férfi karakterhez képest ő még viszonylag tehetséges...
És ami a történet bizonyos elemeinek motiváltságát illeti: az még rendben lenne, hogy minden vámpír elmondja a maga kis történetét (ti. ahogyan vámpírrá alakultak), de azért ennek valami oka kellene, hogy legyen. Az nem járja, hogy Bella ül a kocsi platóján, arra jön a fáradt Jasper, és Bella nekiszegezi a kérdést: "Te mért tudsz ennyit?" És a lelkes vámpír rögtön elkezdi mesélni a múltját, kezdve az amerikai polgárháborútól. Nos, ha a néző nem érti? Nem baj. Nemsokára úgyis látni fog egy-két szexjelenetet. Bár ezeknek - jobban mondva ezek hiányának - kommentálásától Madame Chauchat inkább eltekint. Erről inkább nincsen mondanivalója. Nem mintha olyan prűd lenne. Bár a film - és a könyv - után a prűdség fogalmát mindenkinek revideálnia kell...
2010. november 20., szombat
Noirmoutier, Biarritz, Bordeaux
Azért az már igen csak bosszantóvá vált, hogy az egyik pillanatban volt net, a másikban meg nem. Még egy orosz "песня" felét sem hallgatta végig Chauchat asszony, amikor azzal kellett szembesülnie, hogy ismét nem tud kapcsolódni a világhálóra...
Az arab lakótársa (és egyben a lakás tulajdonosa, vagy legalábbis főbérlője) ugyan már ígéretet tett, hogy fel fogja hívni a vállalatot - ezidáig azért nem hívta őket, mivel túl drága lenne: a szám ugyanis emelt díjas, és tudjuk, mennyire megváratják az embert a kedves ügyintézők. Nos, ez az attitűd Madame Chauchat számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan volt, de a magadó belenyugváson kívül nem sok mindent tehetett ellene.
Ellenben egy kellemeset olvasott az este.
Mérimée nagyon változatos író, legyen szó akár detektív-történetről (La chambre bleue), akár "levél-novelláról" (L'abbé Aubain). Elle vous les conseille, chers lecteurs !
És ugyanígy Valerij Brjuszov A városhoz c. versét is ("Delejes szemű, sanda kobra!").
Az arab lakótársa (és egyben a lakás tulajdonosa, vagy legalábbis főbérlője) ugyan már ígéretet tett, hogy fel fogja hívni a vállalatot - ezidáig azért nem hívta őket, mivel túl drága lenne: a szám ugyanis emelt díjas, és tudjuk, mennyire megváratják az embert a kedves ügyintézők. Nos, ez az attitűd Madame Chauchat számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan volt, de a magadó belenyugváson kívül nem sok mindent tehetett ellene.
Ellenben egy kellemeset olvasott az este.
Mérimée nagyon változatos író, legyen szó akár detektív-történetről (La chambre bleue), akár "levél-novelláról" (L'abbé Aubain). Elle vous les conseille, chers lecteurs !
És ugyanígy Valerij Brjuszov A városhoz c. versét is ("Delejes szemű, sanda kobra!").
2010. november 17., szerda
"Bokor asszonyság", ellenőrzés, egy kis szadizmus
Madame Chauchat egyik bordeaux-i estéjét igen csak vidámmá tették de Sade márki következő sorai:
« [...]- Quel âge avez-vous, mon enfant ? lui demande Madame Du Buisson.
- Quinze ans dans quelques jours, madame.
- Et jamais personne ?...
- Oh non, madame, je vous le jure.
- Mais c'est que quelquefois dans ces couvents un aumônier... une religieuse, une camarade... il me faut des preuves sûres.
- Il ne tient qu'à vous de vous les procurer, madame...
Et la Du Buisson, s'étant affublée d'une paire de lunettes et ayant vérifié elle-même l'état exact des choses dit à Juliette : [...] »
(Sade : Les Infortunes de la vertu, Gallimard, "Folio classique", 2009, p. 84.)
« [...]- Quel âge avez-vous, mon enfant ? lui demande Madame Du Buisson.
- Quinze ans dans quelques jours, madame.
- Et jamais personne ?...
- Oh non, madame, je vous le jure.
- Mais c'est que quelquefois dans ces couvents un aumônier... une religieuse, une camarade... il me faut des preuves sûres.
- Il ne tient qu'à vous de vous les procurer, madame...
Et la Du Buisson, s'étant affublée d'une paire de lunettes et ayant vérifié elle-même l'état exact des choses dit à Juliette : [...] »
(Sade : Les Infortunes de la vertu, Gallimard, "Folio classique", 2009, p. 84.)
2010. november 10., szerda
Sziget, zöld terület, idézés
Madame Chauchat ma mélységesen felháborodott.
Reggel kapott egy telefonos szövegüzenetet, melyben egy sürgős drótposta üzenetre hívták fel figyelmét. Mivel nem volt otthon, csak délután tudta meg az üzenet tartalmát. Kiderült, hogy idézést kapott a Budapest 2. kerületi szabálysértéseket kivizsgáló hivataltól.
Az idézés szerint gépkocsijával szabálysértést követtek el, amiért ismeretlen tettes ellen szabálysértési eljárást indított az önkormányzat, melyben Chauchat asszonyt tanúként fogják kihallgatni. A telefon csodákra képes: így az orosz hölgy megtudta, hogy zöld területen való tilos parkolásért kapta az idézést, amely 2010. aug. 15-én, a kora esti órákban történt Óbudán.
Rögtön tudta, hogy a Sziget fesztivál ideje alatt (annak is utolsó napján) történt a vétség. No de mi is történt?
Nem egyéb, mint lévén, hogy a fesztivál ideje alatt nagyon sok autó volt a parkolókban (még a szigettől távolabb esőkben is), minden hely aranyat ért. Így Chauchat asszony az első adandó üres helyre leparkolt. Nos, mellette bőven álltak autók, körülötte, mögötte, mindenhol. Azonban - a telefonos hölgy szavai szerint - az nem parkolóhely volt, hanem zöld terület. Vagyis, ahova tilos parkolni, és ahova parkolni szabálysértés. Nos, Chauchat asszony felvetette, hogy egyrészt sehol sem volt tábla, amely jelezte volna a parkolási tilalmat, másrészt a többi autós is ott állt, ezek szerint mindenki zöld területen, azaz tilosban?? Azt a választ adta a kedves hölgy, hogy egyrészt a zöld területeket a KRESZ szerint nem kell táblával jelezni, másrészt a többi autóst ugyanúgy be fogják idézni, mint őt.
Mivel az idézés folyó év dec. 8-ára szólt, Madame Chauchat jelezte, hogy azon nem fog tudni jelen lenni, így át fogják tenni 2011. januárjára. Kíváncsian várja, hogy mi fog történni, legfőképpen azt, hogy mennyit kell majd fizetnie. Hiszen nyilván erre megy ki a játék, ahogy mondani szokták...
Néhány dolgot azonban elgondolkodtatónak tart. Meg is óhajtja osztani ezeket:
Miért számít zöld területnek egy olyan teljességgel parkolónak kinéző, lebetonozott (ugyan az eső miatt saras), fűvel be nem borított (!!) terület, amelyet semmilyen tábla nem jelez (se megállni tilos, se várakozni tilos, semmilyen), és amelyet - joggal - minden autós parkolónak néz, és ahol le is parkol (l. a környező autókat, amelyekről a hölgy beszámolt)? Másrészt ha valóban szabálysértés történt, miért nem helyeztek el a fényképes dokumentáláskor egy cetlit az autón, hogy kérem, Ön szabályt sértett, ez és ez fog történni? Harmadrészt mért számít szabálysértésnek egy egyszerű rossz helyen történő parkolás, amely a forgalmat semmilyen mértékben nem akadályozta, nem veszélyeztetett semmit, nem mondott ellent semmilyen táblának (mivel nem is volt tábla sehol)? Negyedrészt, miért kell ezért beidézni egy törvénytisztelő állampolgárt (még ha csak tanúként is)?
Nos, a választ Madame Chauchat nyilvánvalóan nem tudhatta. Azonban sejtette. A Sziget fesztivál ideje alatt rengeteg autó parkolt egész Óbuda területén, így az önkormányzatnak eszébe juthatott, hogy hozzon egy rendeletet, amely kiterjeszti a zöld terület fogalmát "látszólagos" parkolókra is, ahol ha valaki parkol, az szabálysértést követ el, és pénzt fizet az önkormányzatnak. Valószínűleg nem keveset, és nem is csak egy valaki. (Lásd a hölgy megjegyzését, miszerint a környező autósokat is látták...)
Elgondolkodtató az eljárás etikus volta: egy KRESZ-ben nem rögzített bizonytalan fogalomnak az állampolgárok tudta nélkül történő újradefiniálása (parkoló=zöld terület), kitáblázás nincs, a parkolás után kb. egy órával már elkészült a kép (tehát voltak, akik ezt lesték...), szabálysértési eljárás kezdeményezése, végül nagy valószínűséggel pénzbüntetés.
Ez Magyarország, Budapest 3. kerület (Óbuda), 2010.
Reggel kapott egy telefonos szövegüzenetet, melyben egy sürgős drótposta üzenetre hívták fel figyelmét. Mivel nem volt otthon, csak délután tudta meg az üzenet tartalmát. Kiderült, hogy idézést kapott a Budapest 2. kerületi szabálysértéseket kivizsgáló hivataltól.
Az idézés szerint gépkocsijával szabálysértést követtek el, amiért ismeretlen tettes ellen szabálysértési eljárást indított az önkormányzat, melyben Chauchat asszonyt tanúként fogják kihallgatni. A telefon csodákra képes: így az orosz hölgy megtudta, hogy zöld területen való tilos parkolásért kapta az idézést, amely 2010. aug. 15-én, a kora esti órákban történt Óbudán.
Rögtön tudta, hogy a Sziget fesztivál ideje alatt (annak is utolsó napján) történt a vétség. No de mi is történt?
Nem egyéb, mint lévén, hogy a fesztivál ideje alatt nagyon sok autó volt a parkolókban (még a szigettől távolabb esőkben is), minden hely aranyat ért. Így Chauchat asszony az első adandó üres helyre leparkolt. Nos, mellette bőven álltak autók, körülötte, mögötte, mindenhol. Azonban - a telefonos hölgy szavai szerint - az nem parkolóhely volt, hanem zöld terület. Vagyis, ahova tilos parkolni, és ahova parkolni szabálysértés. Nos, Chauchat asszony felvetette, hogy egyrészt sehol sem volt tábla, amely jelezte volna a parkolási tilalmat, másrészt a többi autós is ott állt, ezek szerint mindenki zöld területen, azaz tilosban?? Azt a választ adta a kedves hölgy, hogy egyrészt a zöld területeket a KRESZ szerint nem kell táblával jelezni, másrészt a többi autóst ugyanúgy be fogják idézni, mint őt.
Mivel az idézés folyó év dec. 8-ára szólt, Madame Chauchat jelezte, hogy azon nem fog tudni jelen lenni, így át fogják tenni 2011. januárjára. Kíváncsian várja, hogy mi fog történni, legfőképpen azt, hogy mennyit kell majd fizetnie. Hiszen nyilván erre megy ki a játék, ahogy mondani szokták...
Néhány dolgot azonban elgondolkodtatónak tart. Meg is óhajtja osztani ezeket:
Miért számít zöld területnek egy olyan teljességgel parkolónak kinéző, lebetonozott (ugyan az eső miatt saras), fűvel be nem borított (!!) terület, amelyet semmilyen tábla nem jelez (se megállni tilos, se várakozni tilos, semmilyen), és amelyet - joggal - minden autós parkolónak néz, és ahol le is parkol (l. a környező autókat, amelyekről a hölgy beszámolt)? Másrészt ha valóban szabálysértés történt, miért nem helyeztek el a fényképes dokumentáláskor egy cetlit az autón, hogy kérem, Ön szabályt sértett, ez és ez fog történni? Harmadrészt mért számít szabálysértésnek egy egyszerű rossz helyen történő parkolás, amely a forgalmat semmilyen mértékben nem akadályozta, nem veszélyeztetett semmit, nem mondott ellent semmilyen táblának (mivel nem is volt tábla sehol)? Negyedrészt, miért kell ezért beidézni egy törvénytisztelő állampolgárt (még ha csak tanúként is)?
Nos, a választ Madame Chauchat nyilvánvalóan nem tudhatta. Azonban sejtette. A Sziget fesztivál ideje alatt rengeteg autó parkolt egész Óbuda területén, így az önkormányzatnak eszébe juthatott, hogy hozzon egy rendeletet, amely kiterjeszti a zöld terület fogalmát "látszólagos" parkolókra is, ahol ha valaki parkol, az szabálysértést követ el, és pénzt fizet az önkormányzatnak. Valószínűleg nem keveset, és nem is csak egy valaki. (Lásd a hölgy megjegyzését, miszerint a környező autósokat is látták...)
Elgondolkodtató az eljárás etikus volta: egy KRESZ-ben nem rögzített bizonytalan fogalomnak az állampolgárok tudta nélkül történő újradefiniálása (parkoló=zöld terület), kitáblázás nincs, a parkolás után kb. egy órával már elkészült a kép (tehát voltak, akik ezt lesték...), szabálysértési eljárás kezdeményezése, végül nagy valószínűséggel pénzbüntetés.
Ez Magyarország, Budapest 3. kerület (Óbuda), 2010.
2010. november 2., kedd
Pofonok, csomók a sors fonalán, fáradt gőz
Az élet tele van pofonokkal. Még ott is és olyankor is, amikor egyáltalán nem számítunk rájuk.
Pl. Madame Chauchat sosem gondolta volna, hogy azzal a francia dolgozattal (TDK, a téma már peu importe), amelyen ide s tova két hónapja dolgozik, elcsúszhat az utolsó pillanatban, mert egy hirtelen döntés folyományaként két héttel előrébb hozták a bemutatás határidejét. Márpedig Madame Chauchat kevés dolgot vet meg jobban, mint a gagyit és a színvonaltalant. Így érezte, hogy a sors fonalán jelen esetben olyan csomó keletkezett, amelyet nem tud kibogozni, még ha megszakad se'...Van ilyen, el kell fogadni.
Szomorú volt? Kicsit.
Dühös volt? Nem. Az élet ilyen.
A fáradt gőzt ki kell engedni.
Elvégre a másnap nagy napnak ígérkezett. És amúgy is: mindig van megoldás.
Pl. Madame Chauchat sosem gondolta volna, hogy azzal a francia dolgozattal (TDK, a téma már peu importe), amelyen ide s tova két hónapja dolgozik, elcsúszhat az utolsó pillanatban, mert egy hirtelen döntés folyományaként két héttel előrébb hozták a bemutatás határidejét. Márpedig Madame Chauchat kevés dolgot vet meg jobban, mint a gagyit és a színvonaltalant. Így érezte, hogy a sors fonalán jelen esetben olyan csomó keletkezett, amelyet nem tud kibogozni, még ha megszakad se'...Van ilyen, el kell fogadni.
Szomorú volt? Kicsit.
Dühös volt? Nem. Az élet ilyen.
A fáradt gőzt ki kell engedni.
Elvégre a másnap nagy napnak ígérkezett. És amúgy is: mindig van megoldás.
2010. november 1., hétfő
Dans le cours de Manció bácsi
Madame Chauchat imádta az irodalmat, azonban a 18. század nem tartozott a kedvencei közé. Ha ehhez hozzájött egy kb. hetvenéves, fülbevalós, folyton rágózó, edzőcipős, ~nyújórkeres kabátot viselő francia bácsi - igen, ő Manció bácsi -, az egyenesen elviselhetetlenné tette a Diderot-Sade szemináriumot. Meg is látszott ez az orosz hölgy hozzáállásán: versírásra adta fejét, méghozzá franciául.
A költemény irodalmi értéke meglehetősen kétes, ám képzelje el a kedves olvasó a szituációt, amelyben a vers fogant! Ha ez sikerült - ami egyébként elég nehéz, ti. még nagy valószínűséggel nem látta Manció bácsit, sőt Bordeaux-ban sem volt -, akkor már kapiskálni fogja a dolog lényegét.
Íme:
"J'ai coupé plus bas."
Au cours de littérature
On se sent à la nature.
Le vent souffle, bruits d'enfants
Mais ce n'est que pendant
Que nous sommes ici
Je dois faire du pipi.
Je ne peux sortir, il me retient
Intérêt de suivre ce cours de rien.
Diderot, Suzanne, théâtralité,
Foi, vices et rapidité,
J'en ai assez, de cette violence,
C'est ce que me dit la prudence.
C'est pourquoi je vais partir
Pour ne jamais devenir martyre.
Car sacrifier sa vie de telle manière
Ne vaut pas la peine en cette matière.
(Bordeaux, le 29 octobre 2010)
Szerencsére Madame Chauchat-ból sosem lett költő. (A szerk. megj.)
A költemény irodalmi értéke meglehetősen kétes, ám képzelje el a kedves olvasó a szituációt, amelyben a vers fogant! Ha ez sikerült - ami egyébként elég nehéz, ti. még nagy valószínűséggel nem látta Manció bácsit, sőt Bordeaux-ban sem volt -, akkor már kapiskálni fogja a dolog lényegét.
Íme:
"J'ai coupé plus bas."
Au cours de littérature
On se sent à la nature.
Le vent souffle, bruits d'enfants
Mais ce n'est que pendant
Que nous sommes ici
Je dois faire du pipi.
Je ne peux sortir, il me retient
Intérêt de suivre ce cours de rien.
Diderot, Suzanne, théâtralité,
Foi, vices et rapidité,
J'en ai assez, de cette violence,
C'est ce que me dit la prudence.
C'est pourquoi je vais partir
Pour ne jamais devenir martyre.
Car sacrifier sa vie de telle manière
Ne vaut pas la peine en cette matière.
(Bordeaux, le 29 octobre 2010)
Szerencsére Madame Chauchat-ból sosem lett költő. (A szerk. megj.)
A dezillúziós Erasmus - part 3
Madame Chauchat reggelente gyakran arra ébredt, hogy irtózatos ricsaj hallatszik valahonnan a lépcsőházból. A zajnak alapvetően két (három) forrása volt: vagy egy kisbaba, vagy egy kutya, vagy mindkettő. A kisbaba viselkedése érthető: nem tud beszélni, egyetlen kommunikációs lehetősége, amely meghaladja az állatokét, a sírás. Na de a kutya...
Miután értekezett a lakótársával, sőt a lakást bérbeadókkal is, megtudta, hogy tkp. ez már egy régi ügy, az idős hölgy (aki nagy valószínűséggel nem normális) és az agyilag nem sokkal épebb kutyája régóta szúrja a többi lakó szemét is. Mondjuk Chauchat asszonynak inkább a fülét szúrta, ha lehet ilyet mondani. Abban egyetértettek, hogy kellene valamilyen megoldást találni rá. Több dolog is felmerült. Az orosz hölgy arra gondolt, hogy ír egy nyilvános levelet a lépcsőház bejárati ajtaja mellé, ott úgyis meg fogja látni a vieille folle. A főbérlő viszont ezt hatástalannak tartotta, mivel már próbálkoztak ilyesmivel, sőt személyesen is beszélni a hölggyel, akinek egyik fülén be, a másikon ki. Jó, hát idióták mindig is voltak s vannak, Madame Chauchat tudta ezt, de ami sok, az sok. Nagyon nem kellemes minden reggel 8-8:30 körül arra ébredni, hogy egy őrült eb csaholva rohangál fel-alá a lakásban (amely pont a keleti szépség ágya alatt helyezkedik el), és közben tör-zúz (legalábbis a hangok alapján)...
Nem marad már más választás: meg kell halniuk. Azonban ez bonyolult, és nem is legális. Ha legalább a kutyát el lehetne tenni láb alól...
A másik kellemetlenség A.K. lakótárssal akadt: egyszerűen soha sem takarítja ki maga után a kádat, és a kis szőrcsomók, ázott bőrdarabok, lehámlott zsírcafatok mind ott maradnak, pont mire Madame Chauchat frissítő reggeli fürdőt óhajtana venni. Kérdés, hogy erről hogyan lehetne a fiatalemberrel beszélni. Nem tudni, így inkább venni kell egy dugulás-elhárítót, azzal mindjárt egyszerűbb lesz az élet. A dolgok ugyanis kezdenek valóban undorítóak lenni.
Hiába, la vie est difficile, surtout en colocation...
Miután értekezett a lakótársával, sőt a lakást bérbeadókkal is, megtudta, hogy tkp. ez már egy régi ügy, az idős hölgy (aki nagy valószínűséggel nem normális) és az agyilag nem sokkal épebb kutyája régóta szúrja a többi lakó szemét is. Mondjuk Chauchat asszonynak inkább a fülét szúrta, ha lehet ilyet mondani. Abban egyetértettek, hogy kellene valamilyen megoldást találni rá. Több dolog is felmerült. Az orosz hölgy arra gondolt, hogy ír egy nyilvános levelet a lépcsőház bejárati ajtaja mellé, ott úgyis meg fogja látni a vieille folle. A főbérlő viszont ezt hatástalannak tartotta, mivel már próbálkoztak ilyesmivel, sőt személyesen is beszélni a hölggyel, akinek egyik fülén be, a másikon ki. Jó, hát idióták mindig is voltak s vannak, Madame Chauchat tudta ezt, de ami sok, az sok. Nagyon nem kellemes minden reggel 8-8:30 körül arra ébredni, hogy egy őrült eb csaholva rohangál fel-alá a lakásban (amely pont a keleti szépség ágya alatt helyezkedik el), és közben tör-zúz (legalábbis a hangok alapján)...
Nem marad már más választás: meg kell halniuk. Azonban ez bonyolult, és nem is legális. Ha legalább a kutyát el lehetne tenni láb alól...
A másik kellemetlenség A.K. lakótárssal akadt: egyszerűen soha sem takarítja ki maga után a kádat, és a kis szőrcsomók, ázott bőrdarabok, lehámlott zsírcafatok mind ott maradnak, pont mire Madame Chauchat frissítő reggeli fürdőt óhajtana venni. Kérdés, hogy erről hogyan lehetne a fiatalemberrel beszélni. Nem tudni, így inkább venni kell egy dugulás-elhárítót, azzal mindjárt egyszerűbb lesz az élet. A dolgok ugyanis kezdenek valóban undorítóak lenni.
Hiába, la vie est difficile, surtout en colocation...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)