Nemrégiben Madame Chauchat elkezdett intenzívebben foglalkozni a francia fantasztikus irodalommal. Ezzel egy régi adósságát törlesztette, ugyanis hiába ismerte - valamennyire - az orosz elbeszélők (Puskin, Gogol, Turgenyev, Csehov) történeteit, a francia szövegekről nem sokat tudott.
Persze nem a science-fiction irodalmára kell itt gondolni! A fantasztikus elbeszélés egy esztétikailag igen jól körülhatárolható szövegkorpuszt jelöl, amely Európában a gótikus-frenetikus regény (elbeszélés) hagyományaiból fejlődött ki a 18. század végén, először leginkább német földön. A műfaj korai mesterei minden bizonnyal német szerzők voltak, bár Franciaországban Cazotte Szerelmes ördögje (Le Diable amoureux) - melyet általában a francia fantasztikus "mesék" előfutárának tartanak - még jóval az iménti alkotók (Achim von Arnim, E.T.A. Hoffmann) előtt megjelent (1772). Chauchat asszony, amikor fentebb azt írta, hogy a fantasztikum esztétikailag jól körülhatárolható, rögvest gondolkodóba esett. Nyilvánvalóan egy prominens irodalomkritikus elvitatná ezen nézetét. Azt mondaná: na hajrá, határolja körül, ha olyan egyszerű!
Madame Chauchat jól tudta, hogy a fantasztikus elbeszélés műfaja (ha egyáltalán létezik ilyen irodalmi műfaj) nehezen definiálható. Született már sok meghatározás, de egyik sem válaszol minden felmerülő problémára, egyik sem alkalmazható minden szövegre. Vagy azért, mert túl egzakt (=használhatatlan a konkrét esetekben), vagy mert túl általános (hasonlóképpen használhatatlan), esetleg elsőre jól használható - akár a szövegek alapos narratológiai elemzésére is -, de közelebbről nézve pontatlan, kicsit összecsapott (sajnos Monsieur Todorov oly népszerű elmélete is ebbe a hibába esik). (Chauchat asszony későbbi feljegyzéseiben ezt még kifejti. - A szerk. megj.)
Távol álljon szegény orosz hölgytől, hogy ennyi nagyszerű (ám valamilyen szinten kudarcba fulladt) elmélet után megpróbáljon ő maga saját definíciót adni. Viszont kitart a fent írt nézete mellett: az esztétikai körülhatárolhatóság az ő értelmezésében azt jelenti, hogy a 19. századi par excellence fantasztikus szövegek (pl. Gautier, Nerval, Mérimée, Maupassant történetei, hogy csak a franciákat említse) hasonló olvasás-élményt hordoznak, implikálnak. Mindegy milyen motívumokat tartalmaznak, milyen technikákkal érik el az olvasói habozást (amelyet Todorov a legfontosabbnak tart), ha egyáltalán elérik: valahogyan mindenki "érzi", aki már néhány fantasztikus mesét elolvasott, hogy milyen is ez a műfaj, ha egyáltalán az. Chauchat asszony tudta, hogy ez nem egy elfogadható irodalomesztétikai megközelítés (hiszen úgy hivatkozunk egy recepció élményre, hogy nem mondjuk meg, valójában mire is gondolunk), viszont nem biztos, hogy egzakt megnyilatkozások szükségesek az evidenciák kinyilvánítására. A bizonytalanok, szkeptikusok kételyeire így felel: olvassanak el néhány szöveget a fenti szerzőktől, ízlelgessék őket, várjanak egy kicsit, majd lapozzanak át egy másik, eddig még "szűz" szöveget: meg fogják látni, hogy - annak ellenére, hogy más a szerző, a helyszín, a szereplő, a motívumok, a narráció, stb. - szinte ugyanazt a történetet olvasták. Igen, szinte ugyanazt. Ismerős lesz, mintha már találkoztak volna vele. Ki tudnák találni a végét, ha ez lenne a feladat.
Tehát valami ilyesfélét értett Chauchat asszony esztétikai körülhatárolhatóság alatt. Igazán 19. századi, igazán fantasztikus szövegeket. Összetéveszthetetlenek más szövegekkel, legyen szó korábbi gótikus elbeszélésekről, 20. századi abszurd, avantgárd művekről, esetleg krimikről, tudományos fantasztikus történetekről. Ha egy dolog egy másikkal nem keverhető össze, nincs elég jól körülhatárolva? Mindenesetre elgondolkodtató.
Tehát Madame Chauchat a 19. századi francia fantasztikummal kezdett foglalkozni, amelyről sok mindent megtudott, sok mindent viszont még nem. Igazából Prosper Mérimée kezdte különösen is érdekelni. Azért választotta őt, mert...
Itt megszakad a bejegyzés. A hiányzó résznek mindeddig nem akadtunk nyomára. A szerkesztő.
2010. szeptember 29., szerda
2010. szeptember 25., szombat
Az emberi élet fordulatai és a kartográfia
Az emberi élet néha furcsa és meglepő fordulatokat vehet.
Madame Chauchat annak idején, valahol 2007 őszén (tehát ide s tova három éve) álmában sem gondolta volna, hogy az ELTE BTK-n köt ki, francia - orosz szakon. Most hogy ehhez milyen döntések és meggondolások vezették el, hagyjuk. Érdekesebb talán az, hogy ezzel mihez kezd.
Nem tudta sokáig. Még most sem tudja teljesen. De majd kialakul.
Viszont hogy az egyetemi tanulmányai között az irodalom lesz az elsődleges, kitüntetett szereppel bíró szegmens, azt már valamilyen szinten előre látta. A művészet, a művészet szemlélése, átélése, megértése (pontosabban az erre irányuló próbálkozások), továbbadása, újraértelmezése régóta foglalkoztatták. És a művészetek közül is leginkább az irodalom tetszett meg neki. Az olvasás aktusa, a szavak ízlelgetése, a szavak, mondatok, sőt akár hangok keltette képek gyerekkorától fogva megérintették. A fikció világában minden más. Más, mint az emberek köznapi világában. Nem mondhatnánk, hogy jobb vagy rosszabb, pusztán más. És ez a "másság" gyerekkorától vonzotta Chauchat asszonyt. De a gyerekkor, kamaszkor évei a sok élménnyel együtt más dolgokra irányították a figyelmét. Fel kellett nőnie ahhoz, hogy lássa ennek a "vonzó másságnak" a fontosságát.
Először tizenöt éves korában hallotta azt a mondatot, hogy "A művészet az emberiség kommunikációja önmagával." Akkor is elgondolkodtatta ez a mondat, viszont ma már különös súlyt tulajdonít neki. Ez a megállapítás - amely egyébként a híres orosz szemiológus, Jurij Lotman tollából származik - arra sarkallhat mindenkit, hogy vegye tudomásul: a művészet nem hiábavaló - bár tény, nem olyan hasznos, mint Otto-féle robbanómotor vagy egy GPS -, hanem általa az ember gyönyörködhet, jól érezheti magát, kikapcsolódhat, és nem utolsó sorban jobban megértheti saját magát. Hogy miért is más ő, mint a bioszféra flórájának és faunájának többi entitása, miért érez így meg úgy, miért gondolkodik különböző sémák mentén, sőt, esetleg még olyan kérdések megválaszolásában is segítséget kaphat, mint "Miért élek? Hová tartok?" stb.
Madame Chauchat az utóbbi időben egyre gyakrabban olvasott, gondolkodott ilyen és hasonló dolgokról. Igazán kezdte érezni a fenti dolgok fontosságát. Egyelőre pusztán egy gallyacskát látott az erdőből, de egy gallyacska is lehet sokatmondó.
A szerkesztő megjegyzése: a félreértések elkerülése végett itt jegyeznénk meg, hogy Chauchat asszony emlékiratai néhol kissé zavarosnak tűnhetnek. A szöveg értelmének esetleges hézagjait legjobb tudásunk szerint igyekszünk majd betömni. Éppen ezért kell a fenti bejegyzés kapcsán megjegyeznünk, hogy az elkövetkezendő írások sok tekintetben továbbviszik, kibontják az iménti gondolatokat. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az emlékiratok egy erdőben tett hosszas séta során keletkezett feljegyzések, melyek gallyacskáról gallyacskára haladva egyre pontosabb térképet készítenek a látottakról. Már amennyire egy térkép pontos lehet...
Madame Chauchat annak idején, valahol 2007 őszén (tehát ide s tova három éve) álmában sem gondolta volna, hogy az ELTE BTK-n köt ki, francia - orosz szakon. Most hogy ehhez milyen döntések és meggondolások vezették el, hagyjuk. Érdekesebb talán az, hogy ezzel mihez kezd.
Nem tudta sokáig. Még most sem tudja teljesen. De majd kialakul.
Viszont hogy az egyetemi tanulmányai között az irodalom lesz az elsődleges, kitüntetett szereppel bíró szegmens, azt már valamilyen szinten előre látta. A művészet, a művészet szemlélése, átélése, megértése (pontosabban az erre irányuló próbálkozások), továbbadása, újraértelmezése régóta foglalkoztatták. És a művészetek közül is leginkább az irodalom tetszett meg neki. Az olvasás aktusa, a szavak ízlelgetése, a szavak, mondatok, sőt akár hangok keltette képek gyerekkorától fogva megérintették. A fikció világában minden más. Más, mint az emberek köznapi világában. Nem mondhatnánk, hogy jobb vagy rosszabb, pusztán más. És ez a "másság" gyerekkorától vonzotta Chauchat asszonyt. De a gyerekkor, kamaszkor évei a sok élménnyel együtt más dolgokra irányították a figyelmét. Fel kellett nőnie ahhoz, hogy lássa ennek a "vonzó másságnak" a fontosságát.
Először tizenöt éves korában hallotta azt a mondatot, hogy "A művészet az emberiség kommunikációja önmagával." Akkor is elgondolkodtatta ez a mondat, viszont ma már különös súlyt tulajdonít neki. Ez a megállapítás - amely egyébként a híres orosz szemiológus, Jurij Lotman tollából származik - arra sarkallhat mindenkit, hogy vegye tudomásul: a művészet nem hiábavaló - bár tény, nem olyan hasznos, mint Otto-féle robbanómotor vagy egy GPS -, hanem általa az ember gyönyörködhet, jól érezheti magát, kikapcsolódhat, és nem utolsó sorban jobban megértheti saját magát. Hogy miért is más ő, mint a bioszféra flórájának és faunájának többi entitása, miért érez így meg úgy, miért gondolkodik különböző sémák mentén, sőt, esetleg még olyan kérdések megválaszolásában is segítséget kaphat, mint "Miért élek? Hová tartok?" stb.
Madame Chauchat az utóbbi időben egyre gyakrabban olvasott, gondolkodott ilyen és hasonló dolgokról. Igazán kezdte érezni a fenti dolgok fontosságát. Egyelőre pusztán egy gallyacskát látott az erdőből, de egy gallyacska is lehet sokatmondó.
A szerkesztő megjegyzése: a félreértések elkerülése végett itt jegyeznénk meg, hogy Chauchat asszony emlékiratai néhol kissé zavarosnak tűnhetnek. A szöveg értelmének esetleges hézagjait legjobb tudásunk szerint igyekszünk majd betömni. Éppen ezért kell a fenti bejegyzés kapcsán megjegyeznünk, hogy az elkövetkezendő írások sok tekintetben továbbviszik, kibontják az iménti gondolatokat. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az emlékiratok egy erdőben tett hosszas séta során keletkezett feljegyzések, melyek gallyacskáról gallyacskára haladva egyre pontosabb térképet készítenek a látottakról. Már amennyire egy térkép pontos lehet...
2010. szeptember 24., péntek
Sztrájk
Érdekes ez a Franciaország. Csak néhány dolgot a mai sztrájk abszurditásáról:
1. Szombati menetrenddel járt a villamos. (Ha rendes sztrájk lett volna, egyáltalán nem járt volna.)
2. Csak a belvárosig ment el, ott megállt, és a város egy másik részén folytatta az útját tovább, miközben utasokat nem szállított. (Ezt azért, mert a belvárosban volt a tüntetés, amelyről először senki sem tudta, hogy micsoda...)
3. A tüntetésben Madame Chauchat látott ilyen feliratokat is: "Territoires d'outre-mer libres !", vagy valami ilyesmit. (Ez mégis hogyan kapcsolódik a durva nyugdíjreformhoz? Értsd: két évvel megemelték a 60 éves nyugdíjkorhatárt - amely Európában amúgy sem számít magasnak...)
4. Az egyetemi könyvtárban a könyveket visszavették ill. kiadták, de a raktárból nem jöttek fel könyvek. (Hogy a könyvtárosok egyik része mért sztrájkolt, ha a másik részük nem? Fogalma sem volt Madame Chauchat-nak.)
Egyelőre ennyit, természetes az Erasmus-ról még lehetne mesélni.
(Bár Chauchat asszony a szíve mélyén tudja, hogy az emlékiratainak írása helyett inkább Balzacot kellene olvasnia...)
1. Szombati menetrenddel járt a villamos. (Ha rendes sztrájk lett volna, egyáltalán nem járt volna.)
2. Csak a belvárosig ment el, ott megállt, és a város egy másik részén folytatta az útját tovább, miközben utasokat nem szállított. (Ezt azért, mert a belvárosban volt a tüntetés, amelyről először senki sem tudta, hogy micsoda...)
3. A tüntetésben Madame Chauchat látott ilyen feliratokat is: "Territoires d'outre-mer libres !", vagy valami ilyesmit. (Ez mégis hogyan kapcsolódik a durva nyugdíjreformhoz? Értsd: két évvel megemelték a 60 éves nyugdíjkorhatárt - amely Európában amúgy sem számít magasnak...)
4. Az egyetemi könyvtárban a könyveket visszavették ill. kiadták, de a raktárból nem jöttek fel könyvek. (Hogy a könyvtárosok egyik része mért sztrájkolt, ha a másik részük nem? Fogalma sem volt Madame Chauchat-nak.)
Egyelőre ennyit, természetes az Erasmus-ról még lehetne mesélni.
(Bár Chauchat asszony a szíve mélyén tudja, hogy az emlékiratainak írása helyett inkább Balzacot kellene olvasnia...)
2010. szeptember 20., hétfő
Gondolatok takarítás utánra
Madame Chauchat mindig is várta az iskolakezdetet.
Nem volt ez másként Bordeaux-ban sem, ahol még be sem iratkozott az egyetemre, máris számba vette, mennyi minden érdekesről (?) fog hallani a félév során. Sőt, nemcsak Bordeaux-ban, hanem Budapesten is. Ámbár hallani (s hallgatni) nehezen tudja majd, de ha a hírek bitszárnyakon eljutnak hozzá, lehet, hogy azt is megszereti.
A választék pazar: 17-18-19. századi francia irodalom, Voltaire, Laclos, Balzac, Verlaine, Mallarmé és még sokak művészete, amelyhez járul az orosz avantgárd és századforduló tarka kavalkádja (Ahmatova, Majakovszkij, Paszternak, Gorkij stb.), sőt egy szakszeminárium is a korszak irodalomesztétikájáról, vitáiról.
Chauchat úrnő szíve hevesen vert, miközben ezeken gondolkodott. Szereti ő az irodalmat, nagyon szereti.
Bár a puding próbája az evés.
Ahogy mondani szokta: "On verra."
Nem volt ez másként Bordeaux-ban sem, ahol még be sem iratkozott az egyetemre, máris számba vette, mennyi minden érdekesről (?) fog hallani a félév során. Sőt, nemcsak Bordeaux-ban, hanem Budapesten is. Ámbár hallani (s hallgatni) nehezen tudja majd, de ha a hírek bitszárnyakon eljutnak hozzá, lehet, hogy azt is megszereti.
A választék pazar: 17-18-19. századi francia irodalom, Voltaire, Laclos, Balzac, Verlaine, Mallarmé és még sokak művészete, amelyhez járul az orosz avantgárd és századforduló tarka kavalkádja (Ahmatova, Majakovszkij, Paszternak, Gorkij stb.), sőt egy szakszeminárium is a korszak irodalomesztétikájáról, vitáiról.
Chauchat úrnő szíve hevesen vert, miközben ezeken gondolkodott. Szereti ő az irodalmat, nagyon szereti.
Bár a puding próbája az evés.
Ahogy mondani szokta: "On verra."
A dezillúziós Erasmus - part 1
Érdekes módon zajlik az ELTE-n az Erasmus-ösztöndíj.
A bürokrácia olyan zegzugos útvesztőit kell bejárnia a szegény ösztöndíjasnak, hogy a végén már bánja, hogy valaha is hallott a németalföldi humanistáról.
Madame Chauchat is bejárta az Erasmus labirintusait, keresztül-kasul, de még nem ért a végére. Egy tevékeny nap hajnalán, még jóval pitymallat előtt, nagyon az útvesztő közepén érezte magát. Azt gondolta, Thészeuszhoz hasonló ő, ki azonban nem kapott gombolyagot, így nem talál ki a Minotaurusz labirintusából. Vagy talán éppen a szegény Ariadnéhoz, aki mindenkinek odaadja a gombolyagját, de neki senki sem segít, sőt el is hagyják? Madame Chauchat se rendait de plus en plus confuse.
Igen, mihelyt a nap fölkél, el kell mennie Mme Lahaye-hez, akinek még faxolnia is kell. És hogy mi lesz még ebből, és a kelet vad tekintetű asszonya mikor lát majd pénzt - a megígért jussát? Nem tudta ezt Madame Chauchat...
Sok hűhó, semmiért. Mondjuk Bordeaux szép, az élet kellemes, a társaság magnifique.
Fura, a Mollat-ban kapható Lukács György egy műve.
A bürokrácia olyan zegzugos útvesztőit kell bejárnia a szegény ösztöndíjasnak, hogy a végén már bánja, hogy valaha is hallott a németalföldi humanistáról.
Madame Chauchat is bejárta az Erasmus labirintusait, keresztül-kasul, de még nem ért a végére. Egy tevékeny nap hajnalán, még jóval pitymallat előtt, nagyon az útvesztő közepén érezte magát. Azt gondolta, Thészeuszhoz hasonló ő, ki azonban nem kapott gombolyagot, így nem talál ki a Minotaurusz labirintusából. Vagy talán éppen a szegény Ariadnéhoz, aki mindenkinek odaadja a gombolyagját, de neki senki sem segít, sőt el is hagyják? Madame Chauchat se rendait de plus en plus confuse.
Igen, mihelyt a nap fölkél, el kell mennie Mme Lahaye-hez, akinek még faxolnia is kell. És hogy mi lesz még ebből, és a kelet vad tekintetű asszonya mikor lát majd pénzt - a megígért jussát? Nem tudta ezt Madame Chauchat...
Sok hűhó, semmiért. Mondjuk Bordeaux szép, az élet kellemes, a társaság magnifique.
Fura, a Mollat-ban kapható Lukács György egy műve.
2010. szeptember 18., szombat
Apollón szekere és a lecsó
Ezen a szombaton a délnyugat-franciaországi Bordeaux városa különös nyüzsgésre ébredt.
Madame Chauchat erről persze mit sem tudott. Délután fél egy körül éppen csak felocsúdott "reggeli" kábulatából, mikor eszébe jutott: kéne valamit csinálni. Egy hete volt a városban, sok mindent látott már, még több mindent nem. Tanácstalan volt. Mint ilyenkor mindig, leült a facebook elé. Ekkor megsúgták neki, hogy nem holmi álmos, pihenős szombat van, hanem "Journées du Patrimoine"! Vagyis pl. ingyen bemehet a város - első hallásra nem túl illusztris - Szépművészeti Múzeumába, ill. megcsodálhatja a városi színház intérieurjét is.
Madame Chauchat legott nekilátott rendbe hozni toalettjét, midőn csöngetés ütötte meg fülét. No ki lehet az, aki ennyire à l'improviste állít be? Nos nem volt más, mint Chauchat asszony lakótársa, Kader. Nem mondhatni, hogy az orosz hölgy túlzottan boldog volt. Nem számított rá, hogy ideje korán visszatér a brit fővárosból.
Hirtelen jött, mint az üveg, amellyel fejbe dobták Justin Biebert.
Természetesen mindez nem szegte kedvét, elindult a centre-ville irányába. Ekkor szembesült a ténnyel, hogy valószínűleg mások is tudnak a nemzetörökségi napokról...
...
Itt néhány oldal hiányzik Madame Chauchat emlékirataiból. (A szerk. megj.)
...
Tehát összességében elmondhatta, hogy a múzeumban látott képek közül a következők tették rá a legnagyobb benyomást:
A nyárnak viszont talán vége van.
Madame Chauchat erről persze mit sem tudott. Délután fél egy körül éppen csak felocsúdott "reggeli" kábulatából, mikor eszébe jutott: kéne valamit csinálni. Egy hete volt a városban, sok mindent látott már, még több mindent nem. Tanácstalan volt. Mint ilyenkor mindig, leült a facebook elé. Ekkor megsúgták neki, hogy nem holmi álmos, pihenős szombat van, hanem "Journées du Patrimoine"! Vagyis pl. ingyen bemehet a város - első hallásra nem túl illusztris - Szépművészeti Múzeumába, ill. megcsodálhatja a városi színház intérieurjét is.
Madame Chauchat legott nekilátott rendbe hozni toalettjét, midőn csöngetés ütötte meg fülét. No ki lehet az, aki ennyire à l'improviste állít be? Nos nem volt más, mint Chauchat asszony lakótársa, Kader. Nem mondhatni, hogy az orosz hölgy túlzottan boldog volt. Nem számított rá, hogy ideje korán visszatér a brit fővárosból.
Hirtelen jött, mint az üveg, amellyel fejbe dobták Justin Biebert.
Természetesen mindez nem szegte kedvét, elindult a centre-ville irányába. Ekkor szembesült a ténnyel, hogy valószínűleg mások is tudnak a nemzetörökségi napokról...
...
Itt néhány oldal hiányzik Madame Chauchat emlékirataiból. (A szerk. megj.)
...
Tehát összességében elmondhatta, hogy a múzeumban látott képek közül a következők tették rá a legnagyobb benyomást:
- Odilon Redon: Le char d'Apollon
- Camille Corot: Le bain de Diane
- egy kellemes kis realista festmény, amely a goethei-karamzini szentimentalista-balladai folyópart-díszlet tökéletes megformálását juttatta Madame Chauchat eszébe. (Csehov is eszébe jutott, de ez most nem tartozik ide.)
A nyárnak viszont talán vége van.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)