Kuckó, ígéretek, 2x

Madame Chauchat lassan kezdte megszokni az itthonlétet. Tegnaphoz két hete érkezett haza, így azt is mondhatnánk, itt volt az ideje. De inkább ne mondjuk, mert csak az mondja ezt szívtelenül, szemrebbenés nélkül, akár egy csöppnyi beleérzés híján is, aki még sosem töltött jelentékenyebb időt távol az otthon melegétől. Aki valaha kiszakadt már ebből a megszokott kuckóból (amely legyen akár meghitt, akár ránknehezedő, akár elviselhetetlen, azért mégis csak kuckó), az tudja, hogy érzett az orosz hölgy. Azt érezte, hogy nehéz lesz visszatalálni a megszokott kerékvágásba. Sokszor  megfordult a fejében, hogy talán nem is érdemes. Hiszen a hosszabb távú tervek úgysem kötik ide. Akkor miért kell nagy ügyet csinálni belőle? (Kérdés persze, mi számít nagy ügynek.)
Mikorra ezen sorokat írja, már majdnem készen volt minden vizsgájával, nem is olyan rossz eredményekkel. Nem gondolta volna. Utólag minden könnyebb, minden szebb. Az különösen szép, hogy még kb. két hét van hátra a második (egyben talán utolsó) szemeszter kezdetéig. Két hét sok idő. Chauchat asszony az újévi terveit megvalósítandó be is tervezett néhány könyvet (szépirodalom és elmélet), valamint némi sportolást. Ezeket a következő héten kíméletlenül meg fogja valósítani. Ha a továbbiakban sikerül is őket tartani, az nagy előrelépés lesz.
A heti két alkalom pedig - amelyet ma nehezen, de talán sikerült kiharcolnia (nem igazi harc ez, ezt tudják, de nehéz, úgyhogy nevezhetjük harcnak) - remélhetőleg egy jó adag boldogság forrása lesz. A rutint szigorúan távol tartják majd.
Ma viszont akad még mit tenni.

Madárka sír, madárka örül, míg piros gerendái közül...

"Nem vagy itt. Nem tudunk beszélgetni. A szavak válasz nélkül koppannak vissza bennem, mintha falnak mentek volna. Vagy mintha gumiszobában lennének, ahol teljes erőből a falnak nekiszaladva folyton ugyanazt a hatást érik el: a tökéletesen rugalmas ütközések őrjítő fásultságát.
Őrjítő? Lehet, hogy inkább fájdalmas. Tompa, és nem mindig érződik (mint az idegvégződések övsömör idején). Fáj a hiány, a távollét. A magány, amely néha nagyon erős tud lenni. Annyi átbeszélt este, annyi közös terv, annyi közös - apró-cseprő, de közös - probléma után most mintha nem lenne semmi. Az emlékek egyre ködösebbé válnak (ki hinné, hogy két hete még...), a jövő elhomályosul. A ma téli hója rásüpped és betakarja (hülye az, aki a havat a fehérségéért szereti). És minden terv, minden ábránd (álom - bár ezt nem jó kimondani) olyan rögösnek, olyan csiszolatlannak tűnik! Nem jó ez így.
Kezdem érteni azt az embert, aki erejéhez mérten mindent megtesz azért, hogy a napok tajtékja (copyright B. V.) elől elmeneküljön. A mindennapok szürkesége, rutin, munka, taposómalom stb. - hívhatjuk akárhogy, mind ugyanazt jelöli. Azt, ami elől mindenki szívesen menekülne. Én is menekülnék, ki is találtam (találtuk) rá a receptet, de rengeteg hozzávaló egyelőre beszerezhetetlennek bizonyul.
Az idő pedig áll. Jobban, mint valaha. Elviselhetetlenebbül, mint valaha."

No Comment

Megpróbáltatások.
Kimerültség.
Üresség.
Hiány.
Betegség.
Fásultság.
Harag.
Unalom.

Hiánya.

Pakolás, túlsúly, búcsúzás

Madame Chauchat a bordeaux-i séjour utolsó napjához érkezett. Amikor ezen sorokat írta, tudta, hogy egy napra rá már Genfben lesz, nem messze szeretett hazájától.
Az indulás napja azonban sok kellemetlenséget tartogatott. Legfőképpen a pakolás terén: a repülőtéri túlsúlykorlátozások miatt nagyon oda kellett figyelnie, nehogy átlépje a határt, mert különben a pénztárcája csúnyán megbánja...
Emellett még néhány ajándékot is kellett néznie, nemcsak másoknak, hanem saját magának is (elvégre, eljött a soldes-idő). Kedves magyar lakótársával úgy határoztak, hogy az utolsó napon sétálnak egy keveset a belvárosban, és elbúcsúznak azon helyektől, amelyeket négy hónapon keresztül nap mint nap láttak. A városra nehezedő súlyos köd némileg meg fogja ezt nehezíteni.
Elbúcsúztak a bordeaux-i francia barátaiktól is. Este hazajön az arab lakótársuk felesége, tőle is elköszönnek majd.
Előző nap Madame Chauchat találkozott egy magyar lánnyal az egyetemen, a nemzetközi kapcsolatok iroda előtt. Ezek szerint megérkezett az utánpótlás, nem lesz hiány a magyar nép fiaiból Bordeaux-ban. És ez így van jól...

Aprók és cseprők, előzetes mérleg, új kihívások

Chauchat asszony kénytelen volt határozatlan időre elhalasztani a Biarritz-ba tervezett rövid látogatást. Bokros teendői meggátolták az utazgatásban. Ezek alatt természetesen a rengeteg új egyetemi ismeret megszerzését kell érteni. Igen kevés nap állt rendelkezésére igen sok vizsga mellett. Talán ilyen furcsa (nehéz?) még sosem volt ez az időszak az elmúlt három évben. A siker is meglehetősen kétesnek ígérkezett.
Mindamellett már csak négy teljes nap volt hátra a bordeaux-i tartózkodásból. Sok újdonságot nem tartogatott, bár az apró-cseprő dolgok kezelésében még sok volt hátra (talán a legszörnyűbb félelemmel a pakolás gondolata töltötte el Madame Chauchat-t, mivel a négy hónap alatt némileg megszaporodtak a javai, és még ajándékokat is kellett venni). Az itteni (bordeaux-i) barátoktól való búcsúzást (reméljük, nem örökre) csütörtök estére tűzték ki, akkorra elvileg mindenki elérhető lesz. Pénteken pakolás, szombaton hazaút.
A napok folyása ugyanakkor egyre inkább megerősítette az orosz hölgyet abban, hogy különösebben ne sajnálja a séjour végét. Szó sincs arról, hogy ne élvezte volna! Hiszen életének egy nagyon érdekes, eseménydús, sok szempontból fordulópontot jelentő periódusa volt. De Madame Chauchat olyan volt, hogy ha egy feladat végéhez ért, már rögtön a következő feladat(ok)on kezdett gondolkodni. Így Bordeaux kihívásjellege lassan elmúlni látszott. Helyette felmerültek más, rövid- és hosszútávú célok. Köztük néhány nagyon fontos is. Ezért várta már nagyon a séjour végét: újból valami újba akart belecsobbanni. Valamibe, ami valószínűleg nehezebb lesz, mint ez a négy hónap volt...

La Rochelle part 1.

Az újév első utazása Madame Chauchat-t La Rochelle-be vezette. A metsző szél, a hideg és a fáradtság dacára nagyon kellemesre sikerült a kirándulás.
Az orosz hölgy ugyan arra számított, hogy bárhova lép a városban, látni fogja a néhány száz évvel ezelőtt legyilkolt hugenották nyomait (legalább néhány emléktábla formájában). Erre nem került sor. Maga a belváros (a rövid idő miatt csak erre jutott idő) meglehetősen modern, a hajdani városfalról, erődítményről csak három torony árulkodik, és ezek is picik. Azonban a kikötő csodálatos! Az óceán egészen bemegy a város szívébe (körülbelül a belváros széléig). Az egykori városi kikötővel egy keskeny átjáró köti össze, amelyet régen úgy biztosítottak, hogy a parton álló egy-egy torony között éjjelente kifeszítettek egy vastag kötelet, megakadályozva az illetéktelen hajók behatolását a kikötőbe. A mai zsilipes megoldáshoz képest az előbbi valóban sokkal eredetibb.
Nem messze a kikötőtől van egy plage is, ahova a melegebb nyári napokon minden bizonnyal La Rochelle-i lakosok százai látogatnak el, még ha egy kicsit kavicsos is. A parton való sétálgatás, az óceáni levegő frissessége, a sirályhang, a rengeteg fénykép készítése valószínűleg nagyobb hatást tettek Chauchat asszonyra, mint a belváros szűk, középkori hangulatú utcái.
Elhatározta: egyszer még biztosan visszatér.

Delfinfejű forrás, kulcsköteg, csőrösemlős

Chauchat asszony mindig nagy örömmel olvasta az alábbi verset:


Asszonyom haja rőzsetűz
Gondolatai forró villámok
Alakja homokóra
Asszonyom alakja tigrisfogak közé került vidra
Asszonyom szája a végső nagyságrendű csillagok
kokárdája és bokrétája
Fogai fehér földön fehéregerek nyomai
Nyelve ámbra és dörzsölt üveg
Asszonyom neve tőrrel átszúrt ostya
Nyelve szemnyitó-hunyó baba
Nyelve hihetetlen kő
Asszonyom szempillái gyerek-írás rúdjai
Szemöldöke fecskefészek szegélye
Asszonyom halántéka melegház tetőcserepe
És ablaküvegen pára
Asszonyom válla pezsgő
És delfinfejű forrás a tükör alatt
Asszonyom csuklója gyufaszál
Asszonyom ujja véletlenség és kör ász
Ujja learatott széna
Asszonyom hónalja menyét és bükkmakk
Szent Iván éjén
Fagyalbokor és csigahéj
Karja tengerhab és gát
És gabonák és malomnak keveréke
Asszonyom combja rakéta
Mozgása óraszerkezet és kétségbeesés
Asszonyom bokája bodzabél
Asszonyom lába iniciálé
Lába kulcsköteg és részeg hajóácsok
Asszonyom torka aranyvölgy
És zuhatag ágyban találka
Keble éj
Asszonyom keble tengeri vakond túrása
Asszonyom keble rubin szakadék
Keble harmatos rózsa rémképe
Asszonyom hasa a napok-éjek kitárt legyezője
Hasa óriási köröm
Asszonyom háta fölfelé menekülő madár
Háta kéneső
Háta sugár
Tarkója görgő szikla és áztatott kréta
És por hullása melyből ittak éppen
Asszonyom csípője hajócska
Csípője ragyogás és nyílvessző tolla
És fehér páva tollainak szára
Rejtett ringással
Asszonyom tompora homokkő és cement
Asszonyom tompora hattyú háta
Asszonyom tompora tavasz
Öle gladiólusz
Asszonyom öle csomagolnivaló és csőrösemlős
Asszonyom öle moszat és ódon cukorkák
Asszonyom öle tükör
Asszonyom öle tükör
Asszonyom szeme csupa könny
Szeme ibolyaszínű falitábla és mágnestű
Asszonyom szeme szavanna
Asszonyom víz fegyházi ital
Asszonyom szeme folyton fejsze alatti fa
Szeme vízszintes lég- és föld- és tűzszintes

(André Breton: A szabad társulás - Weöres Sándor fordítása)

Fogadalmak, résolutions, резолюции...

Madame Chauchat-nak nem volt szokása újévi fogadalmakat tenni. Ha mégis megfogadott valamit, azt úgysem tartotta be.
Midőn bordeaux-i tartózkodása végéhez közeledett, ismét gondolnia kellett arra, hogy a régi kerékvágásból röpke négy hónapra kizökkent életvitele hamarosan vissza fog zökkenni a budapesti mindennapokba. Ráadásul a téli, január-februári, par excellence mindennapokba. Ez mégis arra késztette, hogy néhány dolgot megígérjen magának a 2011-es esztendőre vonatkozóan. Mik voltak ezek?
Először is, visszaszokni a dohányozgatásra. Vissza-szokni, mert a négy franciaországi hónapból kb. három alatt egyszer sem gyújtott rá. Nem is hiányzott neki, következésképpen nem volt igazán rászokva sem. Ezért mondhatnók dohányozgatást igazi dohányzás helyett. Valójában leszokni, vagy még három (vagy több) hónapra abbahagyni nem igazán látta értelmét. Van, akinek ez nehéz lenne. Madame Chauchat nem tartozott közéjük, ezt a történtek (vagyis derék önkontrollja) bebizonyították. Aztán ott volt a rendszeres sportolás. Igazából a nyár végén sikerült egy jó ritmust elérnie, azonban ezt a satnya franciák körében nem tudta megfelelően tartani. Természetesen más okai is voltak ennek, nem csak egyéni lustasága, vagy a környezet negatív példája. Így alakult, viszont változtatni kellene rajta. Azt is megfogadta (vagy inkább elgondolta) Chauchat asszony, hogy az elkövetkezendő évben többet fog olvasni. Ez furcsának tűnhet, hiszen most sem olvas éppenséggel keveset, azonban a jövőben még többet szeretne.
Talán három fogadalom elég is. Megtartani, igazán megtartani egyet is épp elég nehéz...