Az újév első utazása Madame Chauchat-t La Rochelle-be vezette. A metsző szél, a hideg és a fáradtság dacára nagyon kellemesre sikerült a kirándulás.
Az orosz hölgy ugyan arra számított, hogy bárhova lép a városban, látni fogja a néhány száz évvel ezelőtt legyilkolt hugenották nyomait (legalább néhány emléktábla formájában). Erre nem került sor. Maga a belváros (a rövid idő miatt csak erre jutott idő) meglehetősen modern, a hajdani városfalról, erődítményről csak három torony árulkodik, és ezek is picik. Azonban a kikötő csodálatos! Az óceán egészen bemegy a város szívébe (körülbelül a belváros széléig). Az egykori városi kikötővel egy keskeny átjáró köti össze, amelyet régen úgy biztosítottak, hogy a parton álló egy-egy torony között éjjelente kifeszítettek egy vastag kötelet, megakadályozva az illetéktelen hajók behatolását a kikötőbe. A mai zsilipes megoldáshoz képest az előbbi valóban sokkal eredetibb.
Nem messze a kikötőtől van egy plage is, ahova a melegebb nyári napokon minden bizonnyal La Rochelle-i lakosok százai látogatnak el, még ha egy kicsit kavicsos is. A parton való sétálgatás, az óceáni levegő frissessége, a sirályhang, a rengeteg fénykép készítése valószínűleg nagyobb hatást tettek Chauchat asszonyra, mint a belváros szűk, középkori hangulatú utcái.
Elhatározta: egyszer még biztosan visszatér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése