Chauchat asszony kénytelen volt határozatlan időre elhalasztani a Biarritz-ba tervezett rövid látogatást. Bokros teendői meggátolták az utazgatásban. Ezek alatt természetesen a rengeteg új egyetemi ismeret megszerzését kell érteni. Igen kevés nap állt rendelkezésére igen sok vizsga mellett. Talán ilyen furcsa (nehéz?) még sosem volt ez az időszak az elmúlt három évben. A siker is meglehetősen kétesnek ígérkezett.
Mindamellett már csak négy teljes nap volt hátra a bordeaux-i tartózkodásból. Sok újdonságot nem tartogatott, bár az apró-cseprő dolgok kezelésében még sok volt hátra (talán a legszörnyűbb félelemmel a pakolás gondolata töltötte el Madame Chauchat-t, mivel a négy hónap alatt némileg megszaporodtak a javai, és még ajándékokat is kellett venni). Az itteni (bordeaux-i) barátoktól való búcsúzást (reméljük, nem örökre) csütörtök estére tűzték ki, akkorra elvileg mindenki elérhető lesz. Pénteken pakolás, szombaton hazaút.
A napok folyása ugyanakkor egyre inkább megerősítette az orosz hölgyet abban, hogy különösebben ne sajnálja a séjour végét. Szó sincs arról, hogy ne élvezte volna! Hiszen életének egy nagyon érdekes, eseménydús, sok szempontból fordulópontot jelentő periódusa volt. De Madame Chauchat olyan volt, hogy ha egy feladat végéhez ért, már rögtön a következő feladat(ok)on kezdett gondolkodni. Így Bordeaux kihívásjellege lassan elmúlni látszott. Helyette felmerültek más, rövid- és hosszútávú célok. Köztük néhány nagyon fontos is. Ezért várta már nagyon a séjour végét: újból valami újba akart belecsobbanni. Valamibe, ami valószínűleg nehezebb lesz, mint ez a négy hónap volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése