A tegnapi napon Madame Chauchat Toulouse-ban járt.
Csodálatos város. Sokan mondják, hogy a legjellegzetesebb tulajdonsága a rózsaszínű tetőcserepek nagy számában rejlik (ezért is a francia neve: La ville rose vagy La ville des tuiles), az orosz hölgy ugyanakkor ezt nem látta így. Hiszen meglehetősen sok magas épület található még a belvárosban is, és aligha képzelhető el, hogy egy turista minden áron a házak tetejét akarja nézegetni, hogy felfedezze a rózsaszín cserepeket...
Inkább a téglák színe a nagyon jellegzetes, amely nem is rózsaszín, hanem narancssárgás, vöröses, a legtöbb helyen hagyományos cserépszínű. Tulajdonképpen magában a toulouse-i téglában nem sok különleges van, viszont a tény, hogy amerre csak a szem ellát, mindenhol ezek vannak, annál inkább figyelemre méltó. A városképet picit talán egyhangúvá teszi, viszont a szűk kis utcák, a furábbnál furább templomok (pl. az Eglise Saint-Etienne), a Garonne folyó hídjai stb. nagyon nagy hatást tesznek a látogatóra: Toulouse talán egyfajta közvetítő a déli francia városok (pl. Montpellier vagy Marseille) és a tőlük északabbra elhelyezkedők (pl. Bordeaux) között.
Ez utóbbival éles ellentétet alkot. Ami Chauchat asszonynak nagyon feltűnt, az a Bordeaux-ban mindenhol jelenlevő "burzsoá" eleganciának (esetleg sznobizmusnak) a teljes hiánya: Bordeaux belvárosában az embernek abszolút olyan érzése van, mintha az épületek, a boltok, az utcák (néhány ember is) valami arisztokratikus mértéktartással, visszafogottsággal fogadnák. Nehéz ezt elmagyarázni, de az orosz hölgy már több embertől is hallott hasonló megfigyeléseket. Toulouse barátságosabb, emberibb, kicsit nagyvárosibb, de nem olyan (riasztó?) mértékben, mint Párizs vagy Budapest, hanem máshogy. Aranyosabban. Reggelente álmosabban. Déliesen lazábban. Bordeaux nem laza. Inkább méltóságteljes, arisztokratikus.
Ami talán Madame Chauchat a legjobban tetszett Toulouse-ban, az a Garonne partja, beleértve a hidakat, meg a rakpartokat. Már csak ezért is megérte elmenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése