Madame Chauchat rendkívül elégedett volt az idei karácsonnyal.
Kezdetben attól félt, hogy a család hiánya, az idegen környezet (beleértve az idegen szokásokat, a lakótársakat stb.), valamint az apró-cseprő problémák (pl. hogy Bordeaux-ban nem lehetett pontyot kapni a halászléhez) megnehezítik, sőt ellehetetlenítik az ünnepet. Szerencsére nem ez történt.
Fa ugyan nem volt, azonban akadt helyette számtalan karácsonyi dísz: kisangyal, rózsaszín szív kartonanyagból (vagy valami ilyesmi), pirospozsgás, kissé alkoholista arcú mikulás, girlandok, boák, szerteszét szórt arany textildarabok (nehéz elmagyarázni, de azért jól nézett ki).
A menü is jól sikerült. Chauchat asszony jó orosz (?) szokás szerint maga csinálta a halászlét, ill. az aszalt szilvás bárányt; a csirkét, valamint az édességeket (többek között az elképesztően finomra sikeredett kókuszgolyót) pedig kedves lakótársa vállalta magára.
Ajándékok terén a házigazdák jeleskedtek leginkább: Madame Chauchat egy elegáns nyakkendőt kapott (mindig is extravagánsan öltözködött), meg még egy könyvet, meg egy dvd-t, meg egy parfümöt. Ez utóbbi különösen meglepte, mert a lakótársainak alaposan a zsebükbe kellett érte nyúlniok...
Az éjszaka folyamán magyar lakótársával még egy 21 órai (=éjféli) misére is eljutottak. A kórus kicsit álmos énekei, a plébános pergetett beszéde, az Evangélium ódon passé simple-jai nem tettek nagy hatást Madame Chauchat-ra. Mindez nem sokban különbözött gyerekkorának éjféli miséitől. Viszont a misevégi kakaóosztás határozottan szimpatikussá tette ezt az egyébként Szent Lajos király tiszteletére szentelt bordeaux-i templomot.
A karácsonyi ünnepek végeztével újrakezdődnek a megszokott bordeaux-i hétköznapok. Legalábbis arra a három hétre, amíg Chauchat asszony Bordeaux-ban marad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése