Madame Chauchat bordeaux-i séjour-ja lassan a végéhez közeledett. Még valamivel több, mint egy hónap volt hátra belőle. Azonban néhány dolog kezdett igazán idegesítővé válni. Például rögtön ott volt az arab lakótársa.
Elképesztő, hogy milyen trehány ez az ember. Széthagyja a ruháit, a cipőit, este részegen jön haza, majd amikor kiborít egy pohár vizet, csak a poharat állítja fel, a tócsát úgy hagyja, a kávézaccot ha éppen nem a földre, akkor a mosogatóba szórja (hisz' tudjuk milyen jót tesz a csöveknek, legalábbis szerinte) stb. És közben reggel majd megfullad a cigis köhögéstől (TBC-nek is hihetnők, főleg, mivel Algériából jött...), utána böfög és szellent egymást váltogatva. Mindehhez egy kimondhatatlanul bamba és kifejezéstelen arc, messzeségekben elvesző, üres tekintet és nagy arányú érdektelenség társul, elsősorban olyan túl hétköznapi dolgok iránt, mint pl. hogy van-e fűtés télen, vagy van-e internet (amelyért több tíz eurót fizet havonta, mégsem működik). Az orosz hölgy már a fizikai jelenlétét is alig tudta elviselni. Érthető ez a részéről: amilyen művelt és kifinomult miliőhöz van szokva, egy ilyen "kivételt" nem nagyon tud tolerálni. A magyar lakótársa szerint az arab valószínűleg fogyatékos. Lehet, hogy így van: kései gyerek (megtudtuk, hogy az édesanyja kb. 45 éves korában szülhette, ami, valljuk be, nem egészséges), átlagon aluli intelligenciájú (Chauchat asszony hallotta olvasni - hát eltartott egy ideig a hallgatása), komplexusos (pl. a mániája, hogy itt Bordeaux-ban a francia lakosok rasszisták vele szemben, ezért inkább elköltözne Londonba, mert ott annyira nyitottak az emberek; arra persze nem gondol, hogy azok angolok, és inkább nem mondják meg, hogy mi szúrja a szemüket, de attól még a pokolba kívánják az összes idegent /aliens/; azért nem ártana akár rendesen megtanulni franciául is, mert pl. az is segíthetne a kulturális különbségek leküzdésében - ha ugyanis valaki a "tu" szót úgy ejti, hogy [csü], azzal nem valószínű, hogy különösebben belopná magát a csigaevők szívébe, akikről mindenki tudja, hogy allergiásak a nyelvükre, ill. annak "szép" művelésére, amelyet minden külfölditől is megkövetelnek, legalábbis bizonyos mértékben /sőt, az illető fiatalember nem is külföldi, hiszen még állampolgársága is van.../) és nagyon lassú. Még arra sem veszi a fáradságot, hogy három nap után elmenjen a boltba venni egy villanykörtét a wc-be, mert kiégett - mindegy, hogy nem látja a hímtagját pisilés közben, sem a célt, ahova lőni kéne (Madame Chauchat reggelente ugyanis mindig penetráns húgyszagra megy be szokásos dolgainak végzésekor, és amikor a szag eredetét kezdi kutatni, minden alkalommal apró kis cseppeket vél felfedezni a földön, melyek ékes bizonyítékai a fiú rossz célzásainak).
Körülbelül ilyen lakótársa volt Madame Chauchat-nak (természetesen nem a magyar fiatalemberre gondol ekkor, akivel nagyon jól megvoltak).
Magától értetődik: a fenti lista a teljesség igénye nélkül készült...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése