Madame Chauchat ismét megnézte - egy kedves barátja társaságában - az Eclipse c. filmet. Nem minta lehetne már kapni DVD-n a boltokban (még "az nagy" Bordeaux-ban sem). Azonban a torrent csodákra képes.
A szerk. elhatárolódik Madame Chauchat szokásaitól.
Ami a filmet illeti, kevésbé beszélhetünk csodákról. Sokan megfogalmazták már a véleményüket vele kapcsolatban, az orosz hölgy is csak régi meglátásainak adhat ismét hangot: a film nem jó. Nagyon nem.
Miért is nem?
Mondhatnánk, hogy a látvány igazán lenyűgöző. Igen, de rögtön odavethetjük: már a második rész végén is mondta mindenki, hogy a vámpírokra támadó indián avatárok (elnézést: "vérfarkasok") úgy néznek ki, mintha valami lövöldözős-gyilkolászós játékból szaladtak volna a forksi erdőbe. Hasonló a helyzet a horrorfilm-effektekkel (pl. a tóból előbukkanó zombi-vámpírok): természetesen jó, hogy a guimauve-hangulatot (l. lejjebb) valami ellensúlyozza, de talán érdemes lett volna eldönteni, hogy melyik legyen a domináns(abb). Így ugyanis a heterogenitás oltárán feláldoztatott a látvány koherenciája.
De még ha csak a látványról lenne szó! Amennyire idegesítő a könyvben a több száz oldalon át tartó - mellesleg Chauchat asszony csöppet sem légből kapott irodalmi meglátása szerint harmatgyenge - vívódás a vámpírfiú és a indiánfarkas között, annyira - vagy talán még jobban - az lett a filmben is. Különösen a sátras jelenetnél. Az a párbeszéd egyszerűen bárgyú, bárki bármit mondjon is! És akiknek ezek után szimpatikus Jacob, azoknak igen különös ízlésük lehet. Persze érti Madame Chauchat: ő sem vágyna egy Pattinson-kinézetű 107 éves vérszopó szűzre, de a kigyúrt fiatalember sem alternatíva. Főleg úgy nem, hogy egy komplexusos, erőszakos kamasz képe jelenik meg előtte. Aki meg van győződve róla, hogy őt szeretik, és ha a másik ("a Bella") nem is manifesztálja ugyan az érzelmeit, az csak azért lehet, mert maga sem tudja, hogy léteznek, hiszen annyira elfojtotta őket. Ahhoz képest, hogy elvileg Edward a gondolatolvasó, Jacob is elég bátran próbálkozik. Az más kérdés, hogy Bellát még a gondolatolvasó vámpír sem tudja "hallani": ez adja az egyik titokzatosságát. (Valójában, ez az ő "pajzsa".) Nos, ha valaki, akkor Kirsten Stewart ezt biztosan nem tudja megformálni. Bár a két férfi karakterhez képest ő még viszonylag tehetséges...
És ami a történet bizonyos elemeinek motiváltságát illeti: az még rendben lenne, hogy minden vámpír elmondja a maga kis történetét (ti. ahogyan vámpírrá alakultak), de azért ennek valami oka kellene, hogy legyen. Az nem járja, hogy Bella ül a kocsi platóján, arra jön a fáradt Jasper, és Bella nekiszegezi a kérdést: "Te mért tudsz ennyit?" És a lelkes vámpír rögtön elkezdi mesélni a múltját, kezdve az amerikai polgárháborútól. Nos, ha a néző nem érti? Nem baj. Nemsokára úgyis látni fog egy-két szexjelenetet. Bár ezeknek - jobban mondva ezek hiányának - kommentálásától Madame Chauchat inkább eltekint. Erről inkább nincsen mondanivalója. Nem mintha olyan prűd lenne. Bár a film - és a könyv - után a prűdség fogalmát mindenkinek revideálnia kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése