Madame Chauchat imádta az irodalmat, azonban a 18. század nem tartozott a kedvencei közé. Ha ehhez hozzájött egy kb. hetvenéves, fülbevalós, folyton rágózó, edzőcipős, ~nyújórkeres kabátot viselő francia bácsi - igen, ő Manció bácsi -, az egyenesen elviselhetetlenné tette a Diderot-Sade szemináriumot. Meg is látszott ez az orosz hölgy hozzáállásán: versírásra adta fejét, méghozzá franciául.
A költemény irodalmi értéke meglehetősen kétes, ám képzelje el a kedves olvasó a szituációt, amelyben a vers fogant! Ha ez sikerült - ami egyébként elég nehéz, ti. még nagy valószínűséggel nem látta Manció bácsit, sőt Bordeaux-ban sem volt -, akkor már kapiskálni fogja a dolog lényegét.
Íme:
"J'ai coupé plus bas."
Au cours de littérature
On se sent à la nature.
Le vent souffle, bruits d'enfants
Mais ce n'est que pendant
Que nous sommes ici
Je dois faire du pipi.
Je ne peux sortir, il me retient
Intérêt de suivre ce cours de rien.
Diderot, Suzanne, théâtralité,
Foi, vices et rapidité,
J'en ai assez, de cette violence,
C'est ce que me dit la prudence.
C'est pourquoi je vais partir
Pour ne jamais devenir martyre.
Car sacrifier sa vie de telle manière
Ne vaut pas la peine en cette matière.
(Bordeaux, le 29 octobre 2010)
Szerencsére Madame Chauchat-ból sosem lett költő. (A szerk. megj.)
kedvencem a "je dois faire du pipi" :))))
VálaszTörlés