A vizsgaidőszak - illetve az azt közvetlenül megelőző periódus - nem éppen a legmegfelelőbb a barátságok építésére és ápolására. Különösen akkor nem, ha valamilyen közös programról (party, italfogyasztás) van szó. Szinte lehetetlen embereket találni rá, vagy ha mégis sikerül, akkor is az utolsó pillanatban jó néhányan le fogják mondani. Chauchat asszony nyaka körül is egyre jobban szorított a vizsgahurok, de ez nem jelentette azt, hogy semmi szabadideje nem volt. Bár nem értett teljesen egyet azzal a mondással, miszerint "Arra van időd, amire időt szakítasz.", azt meg kell hagyni, hogy bizonyos mértékben erről van szó: senki ne mondja, hogy képtelenség beosztani úgy a tanulás idejét, úgy csoportosítani a nap óráit (esetleg több napon keresztül is), hogy végül ne maradhasson idő némi közös tevékenységre a barátokkal. Szintén képtelen kifogásnak tűnnek a péntek, illetve szombat estére, mint tanulós estékre való hivatkozások: senki ne mondja, hogy amire mondjuk nem kerített sort péntek vagy szombat napközben (esetleg csak délután), azt mindenképpen este fogja letudni (amikor már fáradt, nyűgös, és az agya sem fog). Arról már nem is beszélve, hogy ha egy partyalkalom kb. éjfél körül kezdődik. Ilyenkor ugyanis biztosan senki sem tanul, hanem vagy lefekszik aludni, vagy relaxálni kezd. És mi lehetne jobb relaxáció, mint egy jó kis táncos ünneplés? És amikor a fenti visszautasítások után mindenki érzi, hogy nem jól van ez így, valaki hozzáteszi, hogy "azért jó lenne valamikor összeülni"...
Ezek után felmerül a kérdés, legalábbis Madame Chauchat fejében: vajon ez így fog folytatódni június végéig?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése