Chauchat asszonynak felajánlotta az egyeteme (egészen pontosan a hallgatói önkormányzat), hogy hajlandó publikálni az OTDK-n előadott dolgozatát - a többi nyertes versenyzőével együtt - egy egyetemi periodikában. Az orosz hölgy mindennek nagyon megörült, bár rögtön gondolkodóba is esett. Vajon abban a formában kellene nekik elküldeni a pályamunkát, ahogyan annak idején december elején elkészítette (és amelyet elbíráltak a versenyen), vagy pedig a már "felturbózott" - értsd: kiegészített, javított - változatot, amelyet szintén előadott a konferencián. Azonban az utóbbit csak szóban mutatta be, ezért ha valaki esetleg utánanyomozna, hogy megegyezik-e az első (és elvileg végleges) verzióval, akkor megtalálhatná a bökkenőt...Persze ki nézne mindennek utána? És a második verzió sokkal jobb, mint az első. Azzal válna teljessé a téma kidolgozása. Azt kellene megjelentetni...
(...)
Másrészről a mindennapok szürke nyugalmát lassan fel fogja borítani a vizsgaidőszak izgalomtömege, amelynek vsz. egyetlen nehezebb pontja lesz: az orosz szóbeli nyelvi vizsga. Ha azt sikerrel fogja abszolválni Madame Chauchat, akkor már nem lesz mitől tartania. Viszonylag jól belemerült azon új könyvek olvasásába is, amelyeket kiszemelt magának. Persze a 20. századi francia kötelezőkkel nem jól haladt, de annyira nem is érdekelték. A nyári munka, illetve "össz-időtöltés" rendszerezése még váratott magára. Csakúgy, mint az edzés megkezdése. (Madame Chauchat-nak ilyenkor mindig eszébe jutott az újévi fogadalma, amelyet - mint oly' sok mást sem - mindeddig nem sikerült betartania.)
A magánéleti dolgok rendben folydogáltak nyugalmas medrükben, bár némi fátyolfelhő azért akadt a távoli horizonton. Sajnos olyanok, amiknek nem lehet elébük menni. Meg kell várni, amíg elég közel jönnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése