"Komoly és súlyos gondolatok, de nem meri leírni őket. Tényleg nem meri. Az írás, a kimondott szó aktusa erősebbnek tűnik ebben a pillanatban bármi másnál. Durván csörömpöl, szembe ugrik, odabasz. És ezt nem akarja. De írni kell. Most már érti, mennyire fel tud szabadítani. Vagy éppenséggel még jobban gúzsba kötni, gondolatrabszolgává tenni. Nem elég megformázni a gondolatokat a fejben. Ki kell mondani, le kell írni őket.
Nem törli ki az eddig leírtakat. Illetve de. Bár nem adnak vissza semmit abból, amit elgondolt. Lehet, hogy kevesebbet kéne gondolkodni. Élni kéne. De mégis, lehet-e úgy élni, hogy azt érzi: minden elkúródik?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése