Madame Chauchat életében továbbra is akadtak olyan napok, amelyeket már az adott reggelen is szívesen meg nem történtté tett volna. Így volt ez egy pénteki nappal is, amikor vinnie kellett volna az autót vizsgáztatni. Nem elég, hogy eltűntek a pótkulcsok (bár azóta elvileg meglettek), nem elég, hogy lemerült a riasztó gombjának az eleme, még a kocsi akkumulátora is bemondta az unalmast. Az orosz hölgy remélte, hogy csak egy időre, amíg jól be nem "bikázzák". Ugyanis egy komplett akkumulátorcsere sokba kerülne, nem beszélve arról, hogy még a vizsgáztatást is ki kell fizetni. Mindezek az apró-cseprő dolgok elég sok időt elvettek az amúgy is szűkre szabott idejéből, a tetejébe még a zh-k is kezdtek megszaporodni, lévén szemesztervégről szó. A legkellemetlenebbnek a butábbnál butább orosz beadandók mutatkoztak, amelyekkel foglalkozva Chauchat asszonynak minden kompetencia és magabiztosság érzése megszűnt.
A szép tavaszi időből sem sokat tudott eddig profitálni, bár lassan itt volt az ideje, hogy egy kis "tan"-t magára szedjen. No meg a sportolás is...
Ugyanakkor újabb ötletei, "research project"-jei támadtak. Élénken kezdett érdeklődni Julien Green (1900-1998) munkássága iránt. Már bele is fogott az olvasásba - ki tudja, mi lesz még belőle...
A hétvége ismét bulival és barátokkal való találkákkal kecsegtetett, noha lehet, hogy az orosz hölgynek jobb lett volna tanulás perspektívában gondolkodnia. Bár azon a napon, amikor ezen sorokat írta, erre valószínűleg nem fog sor kerülni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése