Madame Chauchat egy röpke este alatt elolvasta Jean Cocteau Les enfants terribles c. regényét. Magyar fordításban, Vásott kölykök címmel. Nem vitás, egy remekművel volt dolga.
Hogy a regényben szereplő kölykök mennyire vásottak, nehéz megmondani. A francia eredeti talán jobban eligazít bennünket a helyes értelmezésben: a gyerekekre a terrible szót használja, amely szörnyűt, borzalmast, rettenetest jelent, ugyanakkor valamilyen szinten kiemelkedőt is. Sőt az enfant terrible kifejezés fenegyerekként is létezik. Akkor most hogy fordítsuk magyarra? A vásott a szótár szerint rakoncátlant, rendetlent jelent - és bár a rendetlennek lenne létjogosultsága a hősök esetében - különösen, ha elnézzük a gyerekszobájukat és annak "berendezését" -, mégsem tűnik teljesen helyénvaló fordításnak. Egyszerűen nem jelent annyi mindent, mint az enfant terrible. Mert ez egyszerre utal a gyerekek rettenetességére (vagyis kb. a neveletlenségükre) és outsider állapotukra. Arra az állapotra, amelyből nem tudnak kitörni, amely bezárja őket a gyerekszoba rendetlenül szétszórt, de számukra mégis releváns rendben létező kacatjai közé, mindezen attribútumok hálójába, amelyek elindítják, elrepítik őket a Játékba. Fenegyerekek ők. Igaz, nem úgy, mint Dargelos, hanem mint minden gyerek, aki hallgatagon, szemlesütve, alvajáróként (lásd Pault) áll a felnőtt világ gyűrűjében; részvét, megértés, gyakran igazi szeretet híján. Fenegyerekek, mert kivonják magukat ebből a világból. Egyszerűen nem vesznek róla tudomást, dacára mindazon impulzusoknak, amelyek megpróbálják kirántani őket ebből a burokból.
Nehéz lenne megmondani, miben is áll ennek a buroknak a lényege. Sejtjük: többről van itt szó, mint a vér kötelékéről, a közös társadalmi helyzetről, vagy éppen gyerekjátékokról. A Játék mind Paul, mind Elisabeth (és valamilyen szinten Gérard és Agathe) számára magát a létezést jelképezi, jobban mondva erőt, energiát ad a létezéshez. A hiánya, vagy az "elröpüléshez" való képesség hiánya egészségügyi problémákat okoz. Legyenek akár a rue Montmartre apró, lepusztult szobájában, akár az Etoile közeli palotában (amelynek szimbolikus tereiről könyveket lehetne írni), a hősök élete a Játék körül forog. Az olvasó igen sokszor elbizonytalanodhat: vajon mit is olvas valójában? A Játék színei ugyanis drámai színekké lépnek elő. A szereplők - a színészek - gesztusai, mimikája, sírása vagy nevetése, pantomimje stb. a klasszikus tragédia-komédia irányába orientálják az olvasót. Az egyes vitáknak, narrativizált dialóguscsíráknak meghökkentő drámaisága van. A regény végső jelenete (a két testvér egyidejű öngyilkossága) is olyan, mint egy heroikus barokk festmény: a drámát a tetőfokán kapja le, felnagyítja, kimerevíti és leforrázza vele a nézőt. Cocteau nem kíméli az olvasót.
De az eddigi hatásokon átszűrődik a mű rejtett poétikussága, zeneisége. Talán ugyanannyira van itt szó drámáról, mint egy hosszú versről. A belső terek leírása szolgáltatja erre a legjobb bizonyítékot. A néhai Michaël palotájának semmihez nem hasonlítható folyosóján járva a fények és árnyékok, a csend, a szoba hullámzása erősen elüt a drámai színektől, vagy a mindennapok elbeszélésétől (bár hozzátehetjük, ez utóbbiból különben sem találunk sokat a műben). A díszlet jelentést nyer, az események szintjéről átlépünk a szimbólumok, metaforák dimenziójába, a prózába szedett szavak versbe rendeződnek. Lehet, hogy az éjszakai terem fantasztikusnak is beillő metamorfózisa az a pont, ahol a gyermekvilág a legjobban elválik a felnőttvilágtól. Lehet, hogy az enfant terrible számára az igazi önkifejezés eszköze a vers, és megfordítva.
Ugyanakkor bármennyire tűnjék is problematikusnak a regény kategória relevanciája, a Vásott kölykök vérbeli regényként is megállja a helyét. A gazdag narratív technikák (nézőpont- és idősík-változtatások), a motívum- és szimbólumrendszer, valamint az intertextusok (Baudelaire, Saint-Pierre stb.) vizsgálata érdekes perspektívákat nyithatnának meg az értelmezésben.
A három műnem sajátos találkozása, együttes jelenléte lebilincseli az olvasót. Ahhoz hasonló játék résztvevőjévé teszi, mint amilyet a történet hősei játszanak. Vagyis végső soron (újra) gyerekké változtatja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése