Az utóbbi napokban Madame Chauchat egyre jobban kétségbeesett. Az okok sokrétűek voltak.
Leginkább amiatt aggódott, hogy mit fog csinálni a záróvizsga utáni (vagyis az egyetemi diplomájának megszerzését követő) időben. Persze, folytatni fogja a tanulmányait mesterképzésben valahol máshol. Na de amíg azt nem kezdi el?
A probléma rengeteg fejtörést okozott az orosz hölgy számára - egészen addig, amíg egy délután hirtelen úgy nem döntött, hogy mégsem most záróvizsgázik, hanem csak a következő félévben. Így jut ideje befejezni a szakdolgozatait (és nem csak összecsapni őket), felkészülni rendesen a mostani orosz vizsgára, valamint jövőre az államvizsgára is. És még a tudományos diákköri dolgozatát is tudja majd csinosítgatni, hiszen erre is lesz ideje. Tulajdonképpen túlvállalta magát az ősszel Bordeaux-ban is, és most tavasszal itthon is. Amennyi dolgot ő csinált, azt nem lehet véghezvinni ennyi idő alatt. Illetve biztosan be lehet fejezni, de félmunkát végezve, amit Chauchat asszony ki nem állhat. Ezért született meg a döntés a vizsga kitolásáról. Így talán még arra is lesz módja, hogy az őszi félévben felvegyen olyan - nem törzsanyagbeli - órákat, amelyek eddig is érdekelték, de mindeddig nem volt alkalma járni rájuk. Mi sem természetesebb, mint azt tanulni (végre!) egy egyetemen, amit valóban szeretne. Elgondolkodtató, hogy ez a legutolsó (hetedik) félévben fog csak megvalósulni...
És ha a diploma kitolódik őszre (vagyis inkább 2012 januárjára), akkor a mesterképzés kezdete még közelebb lesz. Az orosz hölgy a szíve mélyén csak remélni tudta, hogy azon a helyen, ahol mindezeket el fogja kezdeni, egy picit minden más lesz. Legfőképpen a tananyag minősége, mennyisége és adagolása.
A tervek ígéretesek. De a megvalósulásukhoz idő kell. Egyelőre még sok idő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése