A legutóbbi időkben Madame Chauchat újból felfedezte a színházba járás örömét. Persze nem mintha a múltban kimondott rendszerességgel járt volna...
Egy kedves ismerőse hívta meg őt és barátját: nézzék meg a legújabb kamaradarabjukat, amelyben hivatásos színészek is játszanak. A darab címe Gyenge vagyok - egy magányos, uralkodó anya kapcsolatát mutatja be a zárkózott, kissé neurotikus fiával; a problémák forrása egy "betolakodó" megjelenése, aki véget vet az idillinek látszó családi állapotnak, és mindenkit meglepő döntésekre és következtetésekre ébreszt rá. Aktuális darab (sok szempontból), jó előadás, érdekes megoldások. Megérte.
Ezzel együtt Chauchat asszony tervbe vette, hogy más darabokat is megnéznek majd a közeljövőben. A mostanában oly' stigmatizált Nemzeti Színház repertoárja nagyon ígéretesnek mutatkozott, kár, hogy az orosz hölgy későn "kapcsolt" - a színházi idény közepére (vége felé) már elfogyott az összes jó jegy a jónak mondható előadásokra. Így nagy valószínűséggel meg kell várniuk az őszi idényt. Pedig a Három nővér, a Parti Nagy-féle fordítással bemutatott Tartuffe, A jég és a sokat kritizált Magyar Ünnep mind kellemes élményt jelenthettek volna. Nem baj, majd ősszel.
Apropó. Az orosz hölgynek eszébe jutott, hogy nem is olyan régen kapott egy levelet hőn szeretett unokaöccsétől, P****-től. A már lassan férfikorba lépő fiatalember röviden beszámolt a vele történtekről, és egy meglepő ígéretet tett: Madame Chauchat-t mindig is érdekelte annak a gimnáziumnak a története, mindennapjai, elvárásai, légköre stb., ahova P**** járt. Unokaöccse a hosszas unszolás ellenére ezidáig szinte semmit sem volt hajlandó mesélni ezekről a dolgokról. Úgy mondta, "túl friss még minden". Most olybá tűnik, hogy ez megváltozott. A fiatalember szívesen mesél majd elkövetkező leveleiben a gimnáziumi élményeiről, jókról és rosszakról egyaránt. Az orosz hölgy ennek rendkívüli módon őrült, nem is csak azért, mert unokaöccse kamasz élményeiről fog hallani. Más is érdekelte. Elképzelni sem tudta, milyen lehetett néhány évvel ezelőtt, modern világunkban egy olyan katolikus fiúgimnáziumba járni, ahol szinte megállt az idő, ahol minden teljesen más, mint a többi gimnáziumokban. Egy szó mint száz: a fiú ígérete felszította Madame Chauchat képzeletének lángját. Nagyon várta a további leveleket.
Itt tennünk kell egy közbevetést. Mivel az orosz hölgy természeténél fogva elég szeszélyesen (hogy azt ne mondjuk, rendetlenül) vezette a naplófeljegyzéseket, nehéz megállapítani, hogy az illető unokaöcs melyik levelét mikor küldte, illetőleg mi másról szólnak még az adott levelek. Az sem biztos, hogy Madame Chauchat a feljegyzései között minden neki küldött beszámoló tartalmát "közreadja". Éppen ezért jobbnak láttuk, ha az egyes leveleket (vagy azok meglévő, többé-kevésbé koherens részleteit) külön bejegyzésekként jelöljük meg az orosz hölgy naplójában, mivel ha nem így tennénk, csak felesleges bonyolultságra és a bejegyzések tartalmának keveredésére adnánk okot. Így is csak remélni tudjuk, hogy az Olvasó érdeklődését egyáltalán felkeltheti a fiatalember szerény beszámolója egy olyan világról, amely a mai ember számára meglehetősen idegennek és sok szempontból furcsának tűnhet. A szerk. megj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése