Érdekes módon zajlik az ELTE-n az Erasmus-ösztöndíj.
A bürokrácia olyan zegzugos útvesztőit kell bejárnia a szegény ösztöndíjasnak, hogy a végén már bánja, hogy valaha is hallott a németalföldi humanistáról.
Madame Chauchat is bejárta az Erasmus labirintusait, keresztül-kasul, de még nem ért a végére. Egy tevékeny nap hajnalán, még jóval pitymallat előtt, nagyon az útvesztő közepén érezte magát. Azt gondolta, Thészeuszhoz hasonló ő, ki azonban nem kapott gombolyagot, így nem talál ki a Minotaurusz labirintusából. Vagy talán éppen a szegény Ariadnéhoz, aki mindenkinek odaadja a gombolyagját, de neki senki sem segít, sőt el is hagyják? Madame Chauchat se rendait de plus en plus confuse.
Igen, mihelyt a nap fölkél, el kell mennie Mme Lahaye-hez, akinek még faxolnia is kell. És hogy mi lesz még ebből, és a kelet vad tekintetű asszonya mikor lát majd pénzt - a megígért jussát? Nem tudta ezt Madame Chauchat...
Sok hűhó, semmiért. Mondjuk Bordeaux szép, az élet kellemes, a társaság magnifique.
Fura, a Mollat-ban kapható Lukács György egy műve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése