Apollón szekere és a lecsó

Ezen a szombaton a délnyugat-franciaországi Bordeaux városa különös nyüzsgésre ébredt.
Madame Chauchat erről persze mit sem tudott. Délután fél egy körül éppen csak felocsúdott "reggeli" kábulatából, mikor eszébe jutott: kéne valamit csinálni. Egy hete volt a városban, sok mindent látott már, még több mindent nem. Tanácstalan volt. Mint ilyenkor mindig, leült a facebook elé. Ekkor megsúgták neki, hogy nem holmi álmos, pihenős szombat van, hanem "Journées du Patrimoine"! Vagyis pl. ingyen bemehet a város - első hallásra nem túl illusztris - Szépművészeti Múzeumába, ill. megcsodálhatja a városi színház intérieurjét is.
Madame Chauchat legott nekilátott rendbe hozni toalettjét, midőn csöngetés ütötte meg fülét. No ki lehet az, aki ennyire à l'improviste állít be? Nos nem volt más, mint Chauchat asszony lakótársa, Kader. Nem mondhatni, hogy az orosz hölgy túlzottan boldog volt. Nem számított rá, hogy ideje korán visszatér a brit fővárosból.
Hirtelen jött, mint az üveg, amellyel fejbe dobták Justin Biebert.
Természetesen mindez nem szegte kedvét, elindult a centre-ville irányába. Ekkor szembesült a ténnyel, hogy valószínűleg mások is tudnak a nemzetörökségi napokról...

...
Itt néhány oldal hiányzik Madame Chauchat emlékirataiból. (A szerk. megj.)
...

Tehát összességében elmondhatta, hogy a múzeumban látott képek közül a következők tették rá a legnagyobb benyomást:

1. Odilon Redon: Le char d'Apollon
2. Camille Corot: Le bain de Diane
3. egy kellemes kis realista festmény, amely a goethei-karamzini szentimentalista-balladai folyópart-díszlet tökéletes megformálását juttatta Madame Chauchat eszébe. (Csehov is eszébe jutott, de ez most nem tartozik ide.)

A kirándulás végeztével a Simply Market polcairól (kevesebb, mint 14 euróért) vett hozzávalókból ínycsiklandó lecsó à la hongroise-t fogyasztott el kis hajlékában. Nem volt egy rossz nap.
A nyárnak viszont talán vége van.