Az emberi élet néha furcsa és meglepő fordulatokat vehet.
Madame Chauchat annak idején, valahol 2007 őszén (tehát ide s tova három éve) álmában sem gondolta volna, hogy az ELTE BTK-n köt ki, francia - orosz szakon. Most hogy ehhez milyen döntések és meggondolások vezették el, hagyjuk. Érdekesebb talán az, hogy ezzel mihez kezd.
Nem tudta sokáig. Még most sem tudja teljesen. De majd kialakul.
Viszont hogy az egyetemi tanulmányai között az irodalom lesz az elsődleges, kitüntetett szereppel bíró szegmens, azt már valamilyen szinten előre látta. A művészet, a művészet szemlélése, átélése, megértése (pontosabban az erre irányuló próbálkozások), továbbadása, újraértelmezése régóta foglalkoztatták. És a művészetek közül is leginkább az irodalom tetszett meg neki. Az olvasás aktusa, a szavak ízlelgetése, a szavak, mondatok, sőt akár hangok keltette képek gyerekkorától fogva megérintették. A fikció világában minden más. Más, mint az emberek köznapi világában. Nem mondhatnánk, hogy jobb vagy rosszabb, pusztán más. És ez a "másság" gyerekkorától vonzotta Chauchat asszonyt. De a gyerekkor, kamaszkor évei a sok élménnyel együtt más dolgokra irányították a figyelmét. Fel kellett nőnie ahhoz, hogy lássa ennek a "vonzó másságnak" a fontosságát.
Először tizenöt éves korában hallotta azt a mondatot, hogy "A művészet az emberiség kommunikációja önmagával." Akkor is elgondolkodtatta ez a mondat, viszont ma már különös súlyt tulajdonít neki. Ez a megállapítás - amely egyébként a híres orosz szemiológus, Jurij Lotman tollából származik - arra sarkallhat mindenkit, hogy vegye tudomásul: a művészet nem hiábavaló - bár tény, nem olyan hasznos, mint Otto-féle robbanómotor vagy egy GPS -, hanem általa az ember gyönyörködhet, jól érezheti magát, kikapcsolódhat, és nem utolsó sorban jobban megértheti saját magát. Hogy miért is más ő, mint a bioszféra flórájának és faunájának többi entitása, miért érez így meg úgy, miért gondolkodik különböző sémák mentén, sőt, esetleg még olyan kérdések megválaszolásában is segítséget kaphat, mint "Miért élek? Hová tartok?" stb.
Madame Chauchat az utóbbi időben egyre gyakrabban olvasott, gondolkodott ilyen és hasonló dolgokról. Igazán kezdte érezni a fenti dolgok fontosságát. Egyelőre pusztán egy gallyacskát látott az erdőből, de egy gallyacska is lehet sokatmondó.
A szerkesztő megjegyzése: a félreértések elkerülése végett itt jegyeznénk meg, hogy Chauchat asszony emlékiratai néhol kissé zavarosnak tűnhetnek. A szöveg értelmének esetleges hézagjait legjobb tudásunk szerint igyekszünk majd betömni. Éppen ezért kell a fenti bejegyzés kapcsán megjegyeznünk, hogy az elkövetkezendő írások sok tekintetben továbbviszik, kibontják az iménti gondolatokat. Fogalmazhatnánk úgy is, hogy az emlékiratok egy erdőben tett hosszas séta során keletkezett feljegyzések, melyek gallyacskáról gallyacskára haladva egyre pontosabb térképet készítenek a látottakról. Már amennyire egy térkép pontos lehet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése