Gondolatok utazás előtt

Madame Chauchat ezen sorok írása közben is - mint mindig - némi kis izgalommal várakozott az elkövetkezendő utazását illetően. Ez utóbbi most (kivételesen?) nem ígérkezett nagynak vagy hosszúnak, mivel csak a nagyszüleit tervezte meglátogatni egy dél-magyarországi kisvárosban, ahol ő maga is született.

A tény, hogy Madame Chauchat ennek ellenére miért vallotta magát orosznak, ilyenformán némi magyarázatot kíván, de talán az emlékiratok szerkesztő általi rendszerezése egyszer eljut arra a pontra, hogy a kedves Olvasó az ehhez hasonló kérdéseire is kielégítő választ fog kapni. A szerk. megj.

A távolság a lakhelye és az úticél között csak kb. 180 kilométer, így az út valóban nem lesz hosszú, ám Chauchat asszony mégis valami megmagyarázhatatlan idegességet, illetve szorongást érzett magában. Így volt ez az utóbbi időben mindig, ha a nagyszülőkhöz ment. Megvolt ennek az oka: nagyapja, akit kiskorában nagyon szeretett, immár kilenc teljes éve feküdt lebénulva betegágyban. A felesége és a fiuk idestova kilenc teljes éve ápolta őt nap mint nap. A betegség, a fizikai - és ami talán a legszörnyűbb: a szellemi - leépülés, az idegőrlő rutin, a halál közelsége rátelepedett az egész házra. Arra a házra, ahol Chauchat asszony kisgyerekkorában nevelkedett. Ahol labdázott, fogócskázott, gumibogyószörpöt főzött, és ahol később, már nagyobb korában elszívta élete első cigijét. Ahol a nagymamájától megtanult főzni. Ahol rengeteg nyarat eltöltött később is. Ebbe az egykor olyan boldog és annyi emlékkel teli házba kellett visszatérnie egy egyszerű látogatásra. Rég volt már ott. Még Bordeaux előtt. Vágyott már látni a rokonokat, de a hely szelleme - és még valami, ami több annál - taszította. Kis korában nem gondolta volna, hogy egyszer ezt fogja mondani (illetve leírni), de örült, hogy csak kevesebb, mint három napra megy. Többet lehet, hogy nem bírna elviselni.
Miután a fentebb leírtakat elmesélte - többé-kevésbé ilyen formában - egy kedves barátjának, az illető azt tanácsolta, hogy éppenséggel legyen Madame Chauchat az, aki vidámságot visz a házba. Legyen ő az, aki a fővárosból fiatalként elindulva felpezsdíti az öreg ház életét. Az orosz hölgy tudta, hogy a kedves barátnak igaza van, de mindez sajnos nem volt ilyen egyszerű...