A legszebb napok is elromolhatnak. Amikor már úgy hisszük, hogy jó irányban haladunk egy rövid- vagy hosszútávú cél felé, hirtelen kisiklunk.
Madame Chauchat-val újabban egyre gyakrabban esett meg mindez. Néha nagyon depressziósnak érezte magát. Szokásos "bizonytalan jövő miatti aggódása" alábbhagyott ugyan, de helyette megtelepedtek újfajta félelmek. Vagy inkább kellemetlen érzések.
Az orosz hölgy egy határhelyzeten érezte magát, amelyből nem nagyon tudott szabadulni. Talán segített volna, ha szemantikai kategóriákat társít a probléma elemeihez, és így nyelvében ragadja meg azt, ami sokak szerint a problémamegoldás első lépése. Ehelyett azonban egy matematikai modellálást választott:
Adva van A és B halmaz. C elem az A és B metszetében található, de nem érzi jól magát ott. Definíció szerint eleme A-nak és B-nek is. Néha azonban csak A-nak akar eleme lenni, vagyis A\B halmazrészben szeretne letáborozni. Ekkor viszont elveszítené minden kötődését a B halmazzal, és mindazon egyéb elemekkel (róluk most nem szól a fáma), amelyek B-ben rajta kívül megtalálhatók. A csak A halmazbeli elemeket nem ismeri eléggé, lehet, hogy nem is érezné ott jól magát. Ezt persze csak akkor tudná meg biztosan, ha döntene, és átköltözne A\B-be. Tény, hogy az időt visszaforgatni, valamint meg nem változtatható dolgok ellen tenni nem lehet. Ezért B\A elemének lenni lehetetlen számára. Igazából soha nem is tartozott oda. És már nem is fog. Maradhat a metszetben, átvándorolhat A és B különbséghalmazába, vagy pedig - végső soron - (A unió B) komplementerhalmazát is választhatja. Ez utóbbi sem lenne egy célszerű döntés. Valószínűleg nem is lenne lehetséges. Viszont A és B metszetében maradni minden szempontból a legnehezebb feladatnak bizonyul...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése